6.2. Óvodába kerülés – beszoktatás

A gyerekek nagy része az óvodába kerüléskor éli át az első komoly szeparációs élményét. A beszoktatás időszakában tapasztalható szeparációs szorongás (félelem a szülőtől való elválástól, a gyerek sír, tiltakozik) természetes jelenség (Ranschburg, 1998). A gyerek nehezen viseli az anyától való elszakadás élményét, mert elveszíti azt az érzelmi biztonságot, amelyet addig otthon megtapasztalt, meg kell tanulnia jól éreznie magát a szülő távollétében, és bízni abban, hogy jönnek érte (sok gyerek szorong attól, hogy a szülei ottfelejtik az óvodában, ezért például nem mernek elaludni a délutáni alváskor). A beszoktatáskor gyakran tapasztalhatók problémák az alvás, evés vagy wc-használat területén, a gyermekek a bizalmi funkciók megtagadásával jelzik szorongásukat.

Nemcsak a gyermek, hanem a szülő is krízishelyzetként élheti meg az óvodába lépést. A szülőszerep leválások sorozata, amely a születéskor megkezdődik. A gyermek első intézménybe lépése kritikus időszak lehet a család számára, hiszen egybeesik a gyerek dackorszakával, az anya munkába állásával vagy esetleg a kistestvér születésével, továbbá az intézményben értékelik is a gyereket, így közvetve azt is, mennyire felel meg a család a társadalmi elvárásoknak. Különösen az anyának kell teherbírónak lennie, és jó logisztikusként menedzselni a hétköznapokat. A gyermek beilleszkedése az óvodába, a szeparációs szorongás feloldódása az anyai belenyugvásnak és elengedésnek a függvénye. Gyakran tapasztalható, hogy az anya nem tudja elengedni a gyermeket, elvárja a hosszas búcsúzást reggel, vagy azt, hogy érkezésekor könnyes szemmel szaladjon felé a gyermek (Ranschburg, 1998; Hajduska, 2008). Ilyen esetben elhúzódhat, problémássá válhat a beszoktatás, a szeparációs szorongás tartósan fennmarad.