A gyógyító kertek, terápiás tájak
Annak ellenére, hogy a természeti környezet egészség-megőrzésben játszott szerepe ősidők óta ismert, a tájépítészet az utóbbi két évtizedben kezdett élénkebben érdeklődni a megművelt zöldterületek és az egészség közötti kapcsolat iránt. A táj és a tájalkotó tényezők lenyűgöző együttese (pl. egy tájképi környezet, egy arborétum, szanatórium kertje) nem elhanyagolható egészségturisztikai potenciállal bíró vonzerő lehet.
A kertek gyógyító hatását már a korai ázsiai, görög és római kultúrák is ismerték (Faurest, K. é.n.). A gyógyító kert megnevezés egy általános fogalom, melyet egy olyan kert jelölésére használnak, amelyet gyógyításra, a lelki, érzelmi és fizikai egészség visszaszerzésére szántak. A gyógyító kertek lehetnek parkok, emlékhelyek, háborús emlékművek, vagy olyanok, amelyeket járványok, vagy egyéb tragikus események emlékére állítottak. „A gyógyító kert feladata, hogy otthont és megújulást adjon a léleknek – legyen az akár egy fa mellett álló pad vagy egy nagyon összetetten tervezett táj (Faurest K. é.n.)” (pl. AIDS Nemzeti Emlékligete, San Francisco, Golden Gate Park; Dora Efthim Gyógyító Kert).
Persze valamennyi kert magában hordozza a gyógyítás lehetőségét, ilyesformán a gondozott közösségi, városi zöldterületek is betölthetnek ilyen funkciót. A művészi igényességgel készülő, színeket, világításokat, természetes elemeket (pl. vizet, sziklát, fát, lugasokat) kreatívan használó, biológiai gazdagságot eredményező, sokféle élőlényt odacsalogató kertek sok látogatót vonzanak.
Bővebben: www.levego.hu/sites/default/files/kapcsolodo/healinglandscape-hu.pdf
A terápiás táj kialakítása a fentieknél sajátosabb szempontok figyelembe vételével megy végbe: a tájat úgy tervezik és építik meg, hogy mérhető hatással legyen egy-egy meghatározott betegségre, betegre, a betegek egy csoportjára. „Úgy is lehet tervezni, hogy pontosan illeszkedjék a meghatározott betegségekben például ízületi bántalmakban, bénulásban, vakságban és egyéb fogyatékosságban szenvedő betegek igényeihez. Ez esetben hasonlónak tekinthető más terápiás eljárásokhoz, gyógymódokhoz (Faurest K. é.n.)”.