Barlangi klíma, gyógybarlangok
A gyógyturizmus, jelentős tartalékokkal rendelkező szegmensét képezik a speciális klímaterápiát jelentő gyógybarlangok. A természetes és mesterséges eredetű föld alatti üregek, vájatok csíramentes levegőjére mindenekelőtt a légúti és mozgásszervi megbetegedésekben szenvedők tartanak igényt.
A barlangok a karsztos területek legnagyobb szabású felszín alatti képződményei, melyek kialakulását a mészkő repedésein és a víznyelőkön a mészkőtömeg belsejébe jutó szénsavas víz oldó tevékenysége indítja meg. A rések, járatok folyosókká, barlangokká tágításában még az oldásnál is fontosabb szerep jut a víznyelőkön bejutó, illetve a búvópatakok által a felszínről besodort kőzettörmelék (kavics, homok, murva) csiszoló hatásának (Bona I. 1988).
A barlangok terápiás célú felhasználása (speleoterápia) a régmúlt időkig nyúlik vissza. Gyógyító hatásukat – ami miatt bizonyos barlangok messze földön híres zarándokhellyé váltak – a középkorig csodaként tartották számon. A barlangok levegőjének légzőszervi megbetegedésekre gyakorolt kedvező hatását csak a 20. században kezdték el tudományosan vizsgálni.
Voltaképpen a véletlennek köszönhető, hogy ez a tulajdonság a figyelem középpontjába került. A 19. század közepén Wieliczka (Lengyelország) sóbányájának orvosa figyelt fel arra, hogy a bánya dolgozói között nem fordul elő tüdőbeteg. A második világháború alatt a sóbányát búvóhelynek használták, s az ott töltött hónapok alatt sokan kigyógyultak asztmás betegségükből (alternativgyogymodok.hu). A vesztfáliai Klutter-barlang szintén óvóhelyként szolgált szintén a második világháborúban. Az odamenekült hörghurutban szenvedők észrevették, hogy állapotuk az ott tartózkodás után lényegesen javult (met.hu).
Természetesen minden barlang sajátos mikroklímával rendelkezik. A barlangokban többnyire az évi középhőmérséklettel megegyező, állandó hőmérséklet uralkodik, ám mindez függ a barlang mélységétől, szellőzöttségétől, vizeinek hőmérsékletétől és mennyiségétől. Az évi közepes hőingás általában kicsi, nem éri el az 1°C-ot. A 20°C feletti középhőmérsékletű meleg barlangokban mozgásszervi betegségekkel küzdőket gyógyítanak, míg a hideg, 10-13°C közötti középhőmérsékletű barlangok a légzőszervi betegekre vannak kifejezetten jó hatással (egeszsegturizmus.itthon.hu).
A barlangi levegő gyógyhatása a barlang földtani környezetén, a barlangi légáramlás mértékén, a barlang vizein és a levegő összetételén is múlik. A barlangi levegőt többnyire nagyfokú tisztaság (por-, csíra- és allergénmentesség), magas relatív páratartalom (gyakran 100%), a párakondenzátum kedvező kémiai összetétele (pl. gyulladáscsökkentő Ca, Mg, I ionokban gazdag), a levegő kedvező kémiai összetétele (pl. magas CO2 tartalom serkenti a légzőközpont aktivitását), a levegő állandó hőmérséklete. A barlangi levegő öntisztulási képessége, a túlsúlyban levő negatív ionoknak köszönhető.
Bővebben: http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/bioklimatologia/barlang_klima/
Előfordul az is (pl. Béke-barlang), hogy a levegőbe került penészgomba spórák által termelt antibiotikumok együttes hatása még inkább segíti az asztmában és bronchitiszes betegségekben szenvedők gyógyulását. Egyes barlangokban a kis dózisú radioaktivitás fokozza a sejtek anyagcseréjét, erősíti az immunrendszert. A felhagyott sóbányák levegője a sóterápiás (haloterápiás) kezeléseket tesz lehetővé.
A természetes barlangokban, felhagyott bányákban kialakított föld alatti „szanatóriumokban” már a bent tartózkodás is jótékony hatású lehet, amit egyes helyeken különböző gyógymódokkal kombinálnak (pl. légzésterápia, mozgásprogramok, relaxáció, meditáció, Kneipp-kúra, pszichoterápia, dietétika). A kezeléseket általában orvosi beutalóval vehetik igénybe a betegek. A legeredményesebb a három hétig tartó kúra, ám sokszor már az első hét után jelentős javulás tapasztalható. Ehhez azonban tanácsos napi legalább 3-5 órát a gyógybarlangban tartózkodni.
A meleg barlangok ellenjavallatai megegyeznek a balneoterápiás kontraindikációkkal (pl. szívbetegség, rosszindulatú daganatok, heveny gyulladások, várandós állapot). A hideg barlangok esetében a tüdőtágulatot, a tüdőpangást, a szívelégtelenséget és a reumatikus megbetegedéseket kell ellenjavallatként megemlítenünk (Hojcska Á.– Szabó Z. 2010).
Néhány nevezetes terápiás gyógybarlang: Parajd (Erdély), Aknaszlatina (Kárpátalja), Wieliczka (Lengyelország), Berchtesgaden (Németország), Bad-Gastein (Ausztria).
A hazai barlangok közül – annak ellenére, hogy szép számmal vannak barlangjaink – egyelőre csak öt rendelkezik gyógybarlang minősítéssel (Abaligeti, Béke-, Tapolcai, Szemlőhegyi-, Szent-István-barlang).
Bővebben: http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/bioklimatologia/gyogybarlangok/