Az egészségturizmus fogalma, alrendszerei
Az egészségturizmus hazai és nemzetközi viszonylatban is jól kutatott terület, számos folyóirat és szakkönyv foglalkozik vele. Talán ennek is köszönhető, hogy szabatos meghatározásával kapcsolatban nincs tökéletes egyetértés a szakirodalomban. Ez azzal indokolható, hogy megítélését tekintve különböző kultúrkörökben – de akár az egyes országok szintjén is – eltérő területekre helyeződik a hangsúly (Sziva I. 2010). Abban a kérdésben mindenesetre konszenzus alakult ki, miszerint az egészségturizmus olyan turisztikai ágazat, melyben „az utazás elsődleges motivációja az egyén egészségi állapotának megőrzése és javítása (Michalkó G. 2004, 153. o.)”. Domináns szerepet kap benne a jó egészség fenntartása, a testi-lelki kondicionálás (rekreáció) a betegségek megelőzése (prevenció), a gyógyítás (terápia) és az utókezelés (rehabilitáció). A turisztikai szervezetek Nemzetközi Uniója (IUTO) 1973-as megállapítása szerint az egészségturizmus voltaképpen nem más, mint a természeti gyógytényezők, de különösen a gyógyvizeket és az éghajlatot hasznosító egészségügyi létesítmények igénybevétele (Smith, M.− Puczkó L. 2010). Azokat a helyeket, ahol az egészségturizmus lebonyolódik és gazdasági aktivitást generál egészségturisztikai fogadóhelyeknek (desztinációknak) nevezzük.
Az egészségturizmus formális értelemben kétféle szolgáltatás, az egészségügyi és a turisztikai szolgáltatások egyidejű igénybevétele. Funkcionális megközelítésben olyan egészségre irányuló magatartás, mely céljait a turizmus eszköztárán keresztül tudja megvalósítani. Annak függvényében, hogy az turisztikai utazás motivációja a betegség megelőzése, vagy a betegségből történő kigyógyulás, az egészségturizmusnak két fő kínálati alrendszere különíthető el: a wellness-turizmus és a gyógyturizmus (1. ábra). Az egészségturizmus európai adatai szerint a kiutazások körülbelül 30%-a minősült gyógyutazásnak és 70%-a wellness-utazásnak a 2003-as évben.
1. ábra: Az egészségturizmus kínálati alrendszerei. Forrás: Szivák I. 2010.
Mind a gyógy-, mind a wellness-turizmus kínálata a mai napig főképpen – de nem kizárólagosan – természetes gyógytényezőkhöz, valamint a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokhoz kötődik.
A természeti, illetve részben mesterségesen előállított fizikai, kémiai energiákat felhasználó gyógymódok összességét fizioterápiának nevezzük. A terminus a görög eredetű „füzisz” (természet) és a „terápia” (gyógyítás) szavak összevonásából keletkezett. Feladata a betegségek kialakulásának megelőzése, a már lezajlott kórok kiújulásának prevenciója, ezen kívül speciális és tüneti kezelés (Csermely. M. 2002). A fizioterápia osztályába tartozik a fürdőgyógykezelés, a balneoterápia, iszapkezelés, az elektroterápia (kis-, közepes-, nagyfrekvenciás és elektromágneses kezelések), a fototerápia, a termoterápia, a hidroterápia, a mechanoterápia, a gyógymasszázs, a klímaterápia, az ivókúra, a diéta, az inhalációs kúra is (Heim P., é. n.).
Mind a gyógyturizmusban, mind a wellnessben kitüntetett vonzerő lehet a víz, melynek nemcsak fizikai tulajdonságai (pl. nyomása, felhajtó ereje), de a benne lévő anyagok felszívódása, illetve belélegzése is elősegítheti egy-egy betegség leküzdését, a szervezet működési funkcióinak javítását, az optimális állapotának fenntartását. Ezen túl a vízben való tartózkodás, mozgás nyugtatólag hat az emberi pszichikumra, s kellemes élményeket is kínál. Figyelembe véve, hogy a fürdőgyógyászatban és a wellnessben felhasznált vizek sokszor melegek (termálvizek, hévizek), az ezekre épülő ú.n. termálturizmust a gyógy- és wellness-turizmus kiemelkedő komponenseként tartjuk számon. Tulajdonképpen az egyén, a potenciális turista stratégiai döntésén múlik, hogy milyen turizmusfajtát, illetve a turizmusfajták mely kombinációit választja: „a gyógyturizmust, a termálturizmust, vagy ezek sport tevékenységgel vagy hobbi aktivitással kombinált fajtáit (Tasnádi J. 1998, p. 80)”.
Az egészségturizmus természetesen ma már nem csak és nem elsősorban a vízről és a vízhez kapcsolódó kezelésekről szól, hiszen legfőbb jellemzőjévé éppen vonzerőinek sokrétűsége, az adott problémák holisztikus szemléletű, sokoldalú és komplex megoldása vált.