A téma aktualitása

Az emberi életeszmény egyik központi részét mindig az egészség, a testi szépség és a szellemi frissesség összetartozó egysége képezte. Korán megszületett az a felismerés, hogy mindezek eléréséhez, megőrzéséhez, alkalmasint visszaszerzéséhez a célszerűen kialakított életmód segíthet hozzá (Fóris Á.–Bérczes E. 2006). Ugyanakkor a technikai fejlődéssel és az urbanizációval párhuzamosan kialakult életmódbeli változások – főként a mozgásszegény, stresszes élet terjedése – negatívan hatottak az ember természetes életterére, egyúttal nagyban rontották egészségi állapotát. (Nem véletlenül válhatott a huszadik század második felének sikerágazatává a gyógyszergyártás). A testi és lelki egészség, az életmód egységének eszméje csak az évezred vége felé kezdett újjáéledni, midőn kezdtek egymásra találni és összefonódni a testmozgás, a pihenés, a lelki megújulás, a szellemi regenerálódás, a gyógyítás hagyományos és újonnan alakuló ágai. A modern világban ez az érték a sikeresség fogalmával is összekapcsolódik: sikeresek lehetünk a munkánkban és a magánéletünkben is, ha egészségesek, ápoltak, fittek tudunk maradni (Hustiné Béres K. 2011).

Annak ellenére, hogy meglehetősen régről ismerünk egészséggel kapcsolatos utazásokat, a betegek eleinte főként lakóhelyük közelében keresték a gyógyulást. Mára a technikai haladás eleddig soha nem látott mértékben szélesítette ki a társadalom mozgásterét, megkönnyítve az utazást, megnövelve a térbeli mozgékonyságot (Haggett, P. 2006). Mindez lehetővé tette, hogy az ember időről időre elhagyja mindennapi környezetét, s másutt találja meg azt, ami otthon már elveszett. Paradox módon turistává kellett válnia ahhoz, hogy betegségeiből kigyógyulhasson, majd felfrissülve, feltöltődve, egészségesen térhessen haza.

Ezzel párhuzamosan a gazdasági szektor egyre inkább tudatára ébredt az egészségcélú turizmusban rejlő hatalmas gazdasági lehetőségeknek. Jól láthatóvá vált ugyanis, hogy a mai kor embere egyre többet kész fordítani arra, hogy szabadságát, szabadidejét egészséges körülmények között, aktívan és/vagy pihenéssel töltse. Ugyanakkor az egészségturizmus hátterében, számos esetben gazdasági indíttatás is áll, hiszen sokan azért kelnek útra, hogy a hazájukban túl drága gyógykezeléseket valahol külföldön olcsóbban megkapják (Fenyvesi J. 2010).

A betegek, illetve az egészségüket megőrizni vágyók térbeli mobilitása a 20. század második felében indult jelentős fejlődésnek. A turisztikai szakemberek megállapításai szerint a 21. században az egészségturisztikai ágazat az egyik leggyorsabb növekedést mutatja a turizmus rendszerén belül. A gyors fejlődéshez hozzájárul a fejlett országok demográfiai helyzete, nevezetesen az, hogy a gyógyüdülések közönségének nagyobb hányadát alkotó ötven év felettiek, egyre nagyobb utazási hajlandóságot mutatnak. Az elöregedő társadalmak számára tehát kiemelten fontos a minőségi gyógykezelés és a rehabilitáció feltételeinek, fogadóhelyeinek kialakítása. Ugyanakkor általánosságban is elmondható, hogy a társadalomban egyre erőteljesebben jelenik meg az egészségtudatosság, a betegségek megelőzésének, a jó közérzet megőrzésének szemlélete, így az egészségturisztikai szolgáltatások célcsoportja folyamatosan tágul és egyre nagyobb hangsúlyt kap benne a prevenció (Lőrinc K.– Michalkó G. 2011). Ennek is köszönhető, hogy a fiatalabb korosztályok érdeklődése ugyancsak szemmel láthatóan fokozódik, különösen az egészségturizmus új formái iránt (Sándor R. 2011). Az ágazat növekvő jelentőségét tükrözi, hogy Magyarországon ma minden harmadik, szállodában eltöltött vendégéjszaka gyógy- és wellness szállodában realizálódik (Boros Sz. és mtsai 2011).