Vízhez szoktatás módszertana
„A vízhez szoktatásnak kiterjedt szakirodalma, sokak által alkalmazott gyakorlatanyaga, egyénre jellemző módszertana van. Első lépésként a vizet, mint új közeget kell megszerettetnünk a gyerekekkel, el kell érnünk, hogy a vízben ugyanolyan otthonosan mozogjanak, s ugyanolyan jól érezzék magukat, mint a szárazföldön."
A vízhez szoktatás célja, hogy ne jelentsen megoldhatatlan feladatot számukra a vízbe ugrás, a víz alá merülés és tájékozódás. Ahhoz, hogy az egyes úszásnemek technikáját, a konkrét úszásmozgást oktatni tudjuk, mindenképpen meg kell előznie a vízhez szoktatás gyakorlatanyagának az úszásoktatást.
„Az úszásoktatás első nagy gyakorlatcsoportja nem a mozgástanítás, hanem a közeghez való szoktatás. Tulajdonképpen egy alkalmazkodási folyamat az eddig nem ismert közeg és a gyermek szervezete között. Ahhoz, hogy később mozgáselemeket, technikát, kar- és lábmunkát taníthassunk, a gyermeknek ismernie kell a közegnek minden tulajdonságát, alkalmazkodnia kell a víz törvényszerűségeihez, s el kell sajátítania az új környezet diktálta (általunk meg nem változtatott) viszonyokat."
(Dr. Hamza I., Fodorné Dr. Földi R., Dr. Tóth Ákos 1995.)
A vízhez szoktatás során az a feladatunk, hogy a tanítványainkkal megszerettessük a vizet, a vízben ne legyen félelemérzetük. Megismertessük velük a víz szokatlan hatásait, a vízben tartózkodás alapvető szabályait. A gyerek egy új, szokatlan szituációba kerül, számára ismeretlen, új feladattal áll szemben. Ha megszerettetjük a gyermekkel a vizet, általa megszeretik az uszodai körülményeket, a vízben történő mozgást is. Fontos, hogy mindig sikerélményt kell biztosítanunk a gyermekek számára. A vízben egészen más viszonyoknak vagyunk kitéve, mint a szárazföldön. Ilyenek a testsúly változása a vízben, az ezzel járó könnyedség, az ellenállás érzése, valamint a víz eltérő hőmérséklete. Mivel minden ember más és más, így a vízhez való alkalmazkodása sem egyforma, a különböző ingerekre, különböző módon reagálnak. Míg az egyik gyerek könnyedén hajtja végre a feladatokat, addig a másik alig merészkedik a vízbe és tiltakozik az oktató közeledésére. Ezek az eltérések nem csak a gyermek ügyességén vagy ügyetlenségén múlik, hanem a testi adottságokon, a testi képességek fejlettségén is. Ilyen az erő, gyorsaság, állóképesség, ideg-izomrendszer új ingerekhez való alkalmazkodó képességén. A csecsemőknél és a kisgyermekeknél is bizonyított, hogy a gyermek nem születik eleve félelemmel.
Az egyik legfontosabb, hogy biztosítsuk a gondos felügyelet, mert ha a gyermeket rossz élmény éri a vízben - amit az oktató vagy a szülő is eredményezhet - ez úgynevezett víziszonyt válthat ki a gyermekben, amit később sok munkával és gondos odafigyeléssel lehet csak helyreállítani, és egész életében megalapozhatja a gyermek és a víz kapcsolatát.