Gyógyturizmus keresleti oldala
A gyógyturizmus keresleti oldalán főként az idült betegségben szenvedő, vagy fájdalma enyhítésére vágyó vendégek állnak, akik mindenekelőtt egészségügyi kezeléseket igényelnek. Főként a természeti erőforrások gyógyhatásától, illetve az igénybe vehető terápiás kezelésektől várják egészségi állapotuk javulását, miközben szabadidejükben egyéb turisztikai szolgáltatásokkal is élnek. Hazánkban a betegek sok esetben orvosi rendelvényre, a kötelező egészségbiztosítás keretében jutnak hozzá a gyógyszolgáltatásokhoz, de egyre jelentősebb a saját finanszírozás is. A gyógyturizmusra jellemző az is, hogy a vendégek elsősorban betegnek és nem turistáknak tekintik magukat (Hojcska Á.– Szabó Z. 2010).
A hagyományos gyógyüdülők lehetőségeivel főként az idősebb korosztály él. Ők a wellness-turizmus vendégköréhez képest átlagosan alacsonyabb fizetőképességűek, nagyobb mértékben támaszkodnak állami támogatásra, egészségpénztári vagy magánbiztosítási finanszírozásra. Ennek dacára a szállodai fajlagos költés hazánkban a gyógyturizmus esetében így is több mint másfélszeresen meghaladja az átlagot (Bodnár L. 2000).
A gyógyturizmus piacán egyre nagyobb teret hódít az ún. klinikai (más megnevezések szerint: medical, gyószászati, ill. egészségügyi) gyógyturizmus is, mely – mintegy megkülönböztetésként – nem a természetes gyógytényezőkre épülő szolgáltatásokat, hanem a konkrét, egyre növekvő számban high-tech bázisú orvosi szolgáltatásokat, beavatkozásokat keresi (pl. fogászati kezelés, lézeres eljárások, kardiológiai beavatkozás, plasztikai sebészet). Mindezeket természetszerűleg egészíthetik ki alternatív és terápiás gyógyászati módszerekkel.
A klinikai gyógyturizmusban résztvevők lehetnek fekvő betegek (kórházi, klinikai bennfekvéssel) és járó betegek, de mindkét célcsoport kizárólag akkor tekinthető turistának, amennyiben turisztikai szolgáltatások igénybevételére is költenek. A gyógyturizmus e formája eleinte azokban a határ menti térségekben virágzott, ahol közlekedési szempontból könnyen és gyorsan megközelíthető, az otthoninál kedvezőbb árfekvésű orvosi szolgáltatásokat, zömében fogorvosi, szemészeti és plasztikai sebészeti beavatkozásokat vehetett igénybe a vendégkör.
Ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatásexport ma már egymástól távolabb fekvő országokra is kiterjed. Magyarországra például Ausztria után kiváltképpen Svájcból, Németországból és Nagy-Britanniából érkeznek páciensek. Az Európai Unió szabályozása 2004-től kezdődően polgárai számára ma már lehetővé teszi azt is, hogy – a sürgősségi betegellátáson túlmenően – egy másik államba utazhassanak a megfelelő ellátás igénybevétele céljából akkor, ha állapotuk nem teszi lehetővé a saját tagállamában történő megfelelő ellátást ésszerű időn belül.
A „szolgáltatások szabad mozgása” alapvető elvének érvényesítése érdekében született legújabb, betegmobilitással kapcsolatos uniós szabályozás már megengedi a beteg szabad akaratából történő, határon átnyúló szolgáltatás-igénybevételt (intézményválasztást) is, vagyis nem csak ellátási hiányt pótol, vagy kényszer ellátást (sürgősség) tesz lehetővé (Kincses és mtsai 2009, 33. o.).
A betegmobilitás világméretű kereslet-növekedéséhez járul hozzá továbbá, ha egy adott országban üzleti típusú egészségbiztosítás működik (pl. USA), ezért maguk a biztosítók is érdekeltek az olcsóbb, külföldi szolgáltatások vásárlásában. Ugyancsak mobilitást eredményez, ha az egészségügyi szolgáltatást kereső betegbiztosítással nem, vagy csak korlátozottan rendelkezik. Ma a külföldi gyógykezelésre, műtétekre utazó amerikai állampolgárok száma meghaladja a 10 milliót, ami nem csoda, hiszen 45 millió lakosnak nincs biztosítása és milliók vannak alulbiztosítva. „Ezek az emberek jobban járhatnak, ha zsebből fizetnek külföldön egy műtétért, mintha folyamatosan biztosítási díjat fizetnének (Kincses és mtsai 2009, 36. o.)”. Célországaik: Olaszország, Thaiföld, Malajzia és Szingapúr (aerzteblatt.de). Indiában évente körülbelül 150 000 amerikai beteget látnak el.
A gyógyturizmus az idegenforgalom olyan részterülete, melynek az átlagosnál nagyobb a jövedelemtermelő képessége. Mindez abból ered, hogy a gyógyvendégek egy helyen való tartózkodási ideje jóval meghaladja a „közönséges” turistáét: a statisztika szerint az átlagos 3,7 éjszaka helyett 13 éjszakát töltenek el egy helyen. A turistaforgalom évi eloszlását tekintve elmondható, hogy összességében nem érzékelhetők benne nagy szezonális ingadozások, noha a tavaszi és őszi időszakok során kissé növekvő kereslet érzékelhető.