Skip navigation

Tábori szabadidős, - rekreációs programok

Az iskolai, vagy sportköri táborok szakmai munkáján túl a részvevőket a szabadidejük többségében le kell kötni programokkal (- ha a gyermek nincs lefoglalva, feladattal megbízva, előbb - utóbb „kitalál" valamit!!) . Ez lényegében azt jelenti, hogy a tábor egészének időszakára, azt átívelően célszerű a versenyeket meghirdetni: szobatisztasági verseny, ügyességi játékok, egyéni versenyek, labdás – csapatjátékok, szellemi vetélkedő, versíró –mondó verseny, stb. Tapasztalatunk szerin a szobák, hálótermek, vagy sátrak versenye minden területre kiterjeszthetőek.

A tapasztalt táborvezetők az évek során összegyűjtött játékokból még az időjáráshoz is alkalmazkodva megtervezik a programot, és a táborba érkezés előtt a hozzá szükséges eszközöket, díjakat is beszerzik. Ez, a lényegében animátori jellegű feladat a hétköznapok során is elsajátítható, hiszen sok esetben egy nagy létszámú baráti körrel rendelkező gyermek szülei is nagyon jó játékos versengéseket szerveznek az ott vendégeskedő fiataloknak. Mi ebben a dolgozatban arra vállalkozunk, hogy összerendezetten leírjuk ennek a faladatnak a szempontrendszerét, tartalmát.

A játék, - miközben elsősorban a gyermekeinkre gondolunk játékszervezés közepette, nekünk felnőtteknek is fontos ez a típusú elfoglaltság, csupán más szereppel bír a különböző korosztály életében.

A mozgatórugók:
- a gyermek nem birtokolja, tanulja a világot, - mely szerint a játék a gyermeki gondolkodás és cselekvés elsődleges színtere. A játék közepette tanulja meg a természeti és szocializálódás szabályrendszereit. Megtanulja mi mennyire nehéz (emelések, hordások – fa, fém, műanyag eszközök), vagy miként marad egyensúlyban a tárgy (építő játékok), miként tud gyorsabban közlekedni (mászás, járás, futás), - ezek a fizikai törvényszerűségek megtapasztalásán keresztül kialakuló szabályrendszerek, melyeket egyre jobban fog tudni felhasználni, nem csak a játékos tevékenysége közben. De valójában nem csak a rá ható természeti hatásokat ismeri fel és tanulja meg felhasználni, hanem önmaga működését is, - mennyire gyors, ügyes vagy kitartó adott feladatokhoz kapcsolódóan. A másik oldalon jelentkező szocializálódási hatás, melynek eredményeként a játékot az együttműködés gyakorlására használja fel. de miközben a játék egy szabd gondolati síkon és kiterjesztetten működik, addig a szabályok bezárnak, korlátoznak minket.

Nagyon korán megfigyelhető a gyermek szabálytisztelete, keresése. A kisunoka kérdezi a játékpartnerét: „Játszunk bújócskát Papa? // Igen. // Mi legyen a szabály? " – ebből a szituációból is igazolható az előbbi megállapítás.

Mindezek mellet nem a játék eredményéért történnek a játékossal a dolgok, hanem magáért a játékért a folyamatért. ( Az iménti unoka az építőjátékokat nagyon kedvelte, kedveli. A toronyépítés, - a minél magasabbra! - az egyik kedvence. De alig várta, hogy az utolsó forma is helyére kerüljön, - nem akarta megmenteni, hogy minél tovább álljon a torony – már döntötte is le, és újra építette, - és újra és újra. A folyamat érdekelte, nem az eredmény.

Majd később - a felnőtt, aki a környezetében nem találja, így a játékban keresi a maga ideális világát. Ekkor már a játék szerepe inkább a valódi rekreáció a kikapcsolódás, miközben személyiségfüggően megmarad a játékfolyamat vagy a játékeredmény súlypontja.