Földtani adottságaink

Természetföldrajzi értelemben vett hazánk, a Kárpát-medence hegységkeretét behálózó sűrű törésvonal-rendszer mentén nagyszámú ásványos és hévforrás tör a felszínre. A vulkanikus eredetű hegységekben az utóvulkáni működés eredményeként meleg vizű és ásványvizes források fakadnak. Trianonig (1920) Erdély és a Felvidék rendelkezett Magyarország legtöbb meleg és ásványos fürdőjével, hiszen a medencebelső mélyfúrásokkal feltárható termálkincsének hasznosítására zömmel csak az első világháború után került sor (Beluszky 2006).

A mai államterület gyógy-, illetve termálvizekben való, páratlan bősége és vizeinek sokfélesége rendkívüli földtani és vízföldtani adottságainknak köszönhető. Ennek egyik oka, hogy a szomszéd területekhez képest a Kárpát-medencében mintegy 10 km-rel vékonyabb a földkéreg (24-26 km), így a földköpeny izzó anyaga felszínhez közelebb helyezkedik el, a medencét pedig „felülről” jó hőszigetelő üledékek (agyag, homok) bélelik ki.

A gazdagság másik oka, hogy a medence változatos földtani felépítése következtében vizeink a forrásoknál más-más vegyi összetételűek, minek folytán a legkülönfélébb betegségek gyógyítására, megelőzésére alkalmasak, akár fürdő-, akár ivókúrára történő felhasználásukban.

Éppúgy, mint a hévizek, a Föld belső erőinek működésével hozhatók összefüggésbe a vulkáni utóműködés termékeként létrejövő felszín alóli gőz- és gázszivárgások is. Gyógyászati szempontból elsősorban a száraz, szén-dioxidos gázkiömléseknek, az ú.n. mofettáknak van jelentősége.