Skip navigation

Klimatikus gyógyhelyek

Meglehetősen régi az a megfigyelés is, hogy bizonyos földrajzi helyek, tájak lakói ritkábban betegek, s általában nagyobb vitalitás és életöröm jellemzi őket. Minderre könnyű magyarázatot találni, ha figyelembe vesszük azt, ami a tudomány mai állását tekintve már szinte közhelynek számít: a természeti környezet, s azon belül az éghajlat stimulálhatja a szervezetet, s szerepet játszhat a testi és lelki egészség megőrzésében, vagy helyreállításában.

A klímaterápia az ókor óta ismert. Már Hippokratész írt arról, hogy egyes betegségek tüneteinek kialakulása, felerősödése jól köthető bizonyos időjárási eseményekhez, az arab tudósról, Avicennáról pedig feljegyezték, hogy tüdőbajban szenvedő betegeit a krétai hegyekbe küldte meggyógyulni (met.hu). Közismert az is, hogy az antibiotikumok felfedezése előtt a tuberkolózisban szenvedők panaszait nagyon sokáig elsősorban a klimatikus gyógyhelyeken épített szanatóriumokban voltak képesek enyhíteni, ahol a tiszta, egészséges környezet, a pihenés és a helyes táplálkozás megerősíthette a betegek immunrendszerét és képessé tehette őket a betegség legyőzésére.

Az sem véletlen, hogy a napjainkban újra növekvő figyelem fordul a klimatikus gyógyhelyek felé. Jelentőségük turisztikai szempontból akkor kezdett igazán érdekessé válni, mikor világossá vált, hogy a mérgező anyagokkal és allergénekkel szennyezett városi levegő, az urbánus környezet által fokozott hőstressz, vagy éppen a napsugárzás hiánya komoly megbetegedéseket okozója lehet.

A klimatikus gyógyhelyek gyógyító éghajlata (klímája), levegője legtöbbször a légzőszervi problémák, az allergia, pajzsmirigybetegségek és a pszichés kimerültség gyógyítására és megelőzésére alkalmas. A hivatalosan klimatikus gyógyhellyé nyilvánított földrajzi helyek éghajlatának, levegőjének terápiás hatását – alkalmazhatósága érdekében – orvos-meteorológiai szempontból, mérésekkel folyamatosan ellenőrizni kell. A Német Meteorológiai Hivatal például külön a klimatikus gyógyhelyekre vonatkozóan folyamatosan közzé teszi az ú.n. bioklimatikai, és levegőminősítési jelentését, mely megerősítheti a minőségi előírásoknak történő megfelelést. A klímagyógyintézetek terapeutái ennek alapján határozhatják meg a különböző éghajlati ingerek adagolását (pl. hőmérséklet, u.v. sugárzás) (heilklima.de). Hazánkban az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapjáról tájékozódhatunk a várható orvosmeteorológiai hatásokról.

Közkeletű elvárás a klímaterápiával szemben, hogy már magának a klímának életműködéseket befolyásoló hatása gyógyítsa kezelni kívánt betegséget, vagy legalábbis enyhítse az azzal járó panaszokat. Éppen ezért a klímaterápia alkalmazása során tekintetbe kell venni, hogy adott betegség leküzdésére választott klíma serkentő, vagy kímélő elemeit kívánják hasznosítani.

  1. A serkentő (stimuláló, ingerlő) tényezők  (pl. hideg légáramlatok, nagy napi hőingás, erős szél, intenzív napsütés, az oxigén alacsony parciális nyomása) mint ingerek adaptációt, alkalmazkodást váltanak ki, ami által edzik a szervezetet.
  2. A kímélő tényezők (pl. kiegyensúlyozott hőmérsékleti viszonyok, enyhén növekvő sugárzás, nagyfokú levegőtisztaság, allergének alacsony koncentrációja) a stresszmentességet, nyugalmat, pihenést, regenerálódást biztosítják.

A stimuláló és a kímélő klíma azonban nem abszolút fogalmak, hiszen ami bizonyos körülmények között ingerként jelentkezik, másik esetekben épp a nyugalmat jelentheti.

A klimatikus gyógyhelyek éghajlata az Országos Meteorológiai Szolgálat szerint (www.met.hu) hat bioklíma-típusba sorolható:

a) Tengerparti klíma

Erősen stimuláló, ingerklíma, ahol klímaterápiás szempontból főként a levegő tisztasága, a mikroorganizmusok csekély száma, az állandó szél, a napsugárzás ereje, a kiegyenlítettebb hőmérsékleti viszonyok, a levegő magas abszolút páratartalma és a tengeri aeroszolok (sókristályok) vehetők számításba. A tengeri klíma kedvezően hat a légúti megbetegedésekre, illetve a bőrbetegségek gyógyulási folyamataira.

Bővebben: http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/bioklimatologia/

b) Tavi klíma

Nagyobb édesvíz felületek térségében figyelhető meg, ú.n. tavi klíma, ami sokban hasonlít a tengerparti klímára, ám levegőjének sótartalma lényegesen kisebb, a klímamódosulás mértéke pedig kevésbé észlelhető. A tengerparton megfigyelhető helyi szélrendszer a tóparton csak kisebb mértékben, főleg a nyári időszakban és csak megfelelő szinoptikus helyzetben (frontmentes, anticiklonális időszakban) érzékelhető. A tóparti klíma a gyógyítás helyett inkább a prevencióra, az egészségesek edzésére, rekreációra, üdülésre alkalmas.

Bővebben: http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/bioklimatologia/

c) Magashegységi klíma

A magashegységi éghajlat erős ingerklíma, mely a mérsékelt övezetben általában az 1000 m-nél magasabb hegységeket jellemzi. Ilyen tengerszint feletti magasságban már nem mutatható ki a légszennyezés hatása, s a pollenkoncentráció is minimális. A magashegységi klíma bevált orvosság krónikus légzőszervi megbetegedésekre, és a városi, illetve ipari porártalom által kiváltott panaszok enyhítésére. Ugyancsak jelentős eredményeket lehet elérni vele a vérszegénység, az idegkimerültség és a Basedow-kór kezelésében is. Nem javasolt viszont szívkoszorúér-betegség, vagy korai terhesség idején. A magassággal növekvő ultraibolya sugárzás különböző bőrgyógyászati panaszok esetén hatásos. A hegységek tájesztétikai és sportturisztikai szempontból is igen értékes környezete kedvező hatással lehet mind a pszichikai, mind a fizikai állapot javítására.

Bővebben: http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/bioklimatologia/

Hazánkban ugyan nincs magashegységi klíma, de a 800 m feletti tengerszint feletti magasság ú.n. szubalpin klímája (pl. Mátraháza, Galyatető, Bükkszentkereszt) ehhez nagymértékben hasonló.

d) Középhegységi klíma

A középhegységi bioklíma a mérsékelt övezetben a 300 és 1000 m közötti térszínekre jellemző, s a magashegységinél kevésbé intenzív befolyása van. A középhegységeket borító erdők sugárzás-csökkentő hatása miatt a léghőmérséklet kiegyenlítettebb, a relatív páratartalom magasabb. A bioklíma-típus sokoldalú hatását annak köszönheti, hogy a különböző kitettségű lejtőkön gyakran egészen eltérő mikroklíma jöhet létre. Az északias hűvösebb lejtőkön a magashegységihez hasonló ingerklíma alakul ki, míg a több besugárzást kapó déli lejtőkön túlnyomórészt kímélő éghajlat jön létre. A szél felőli lejtők borultabbak, csapadékosabbak, míg a szélárnyékban lévők naposabbak, szárazabbak.

Mivel a középhegységekben a stimuláló és a kímélő tényezők egyformán megjelennek, ez a klímatípus a legtöbb betegség kiegészítő kezelésére használható, különösképpen a vérszegénység, anyagcserezavarok, légcsőhurut, irritációs idegrendszeri állapotok és neuraszténiás nyugtalanság esetén. A középhegységek lejtőit borító erdők már önmagukban is nyugtató hatással vannak az idegrendszerre.

Bővebben: http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/bioklimatologia/

e) Alföldi klíma

A mérsékelt övezeti „alföldi klíma” jellegzetessége, hogy a napsütéses órák száma magas, a levegő vízgőztartalma kicsi, a csapadék mennyisége pedig viszonylag alacsony. Az évi közepes hőingás – a legmelegebb és a leghidegebb hónap középhőmérsékletének különbsége –nagy, csakúgy mint a napi hőmérsékletingadozás. „Az alföldi klíma tehát ingerklíma, mely elősegíti a szervezet regenerálódását, többek között TBC-s megbetegedések és vérszegénységi tünetek gyógyítását, ezen kívül alkalmas még a csontgümőkóros betegek panaszainak enyhítésére is. Az alföldi klíma ugyanakkor ellenjavallt a fokozott ingerlékenységben és a pajzsmirigytúltengésben szenvedő betegek részére (met.hu)”.