Az egészségturizmus mint a helyi és a regionális gazdaság motorja
Az egészségturisztikai termékek különlegessége többek között abból fakad, hogy egyszerre minősíthetők hagyományos értelemben vett turisztikai terméknek, hiszen saját akaratból, önkéntesen lehet élni velük, másfelől az egészségügy részét is képezik, tudniillik sokan orvosi előírásra, javaslatra veszik igénybe azokat. A gyógyászati szolgáltatásokkal – hazánkban és külföldön egyaránt – általában orvosi rendelvényre, többnyire támogatott formában élnek a vendégek, de egyre jelentősebb a saját finanszírozás is. Az állami biztosítók kivonulásával és a magánbiztosítók markáns megjelenésével a jövőbeli arány mindenképpen az önfinanszírozás irányába tolódik el (Hustiné Béres K. 2011). A magánfinanszírozású külföldi betegek egyre inkább megjelennek a közszolgáltatást nyújtó szolgáltatók falain belül is (Kincses és mtsai 2009). A sikeres fürdőkben pedig már nem a fürdőbelépők, hanem a gyógy- és wellness-kezelések díjai képezik a legjelentősebb bevételi forrást manapság – vagyis a kezelések körében keletkezik a legnagyobb profit (Várhelyi T. 2011/12).
Az egészségturizmus adott térben történő megjelenése ugyanakkor – multiplikátor és addicionális hatásainak köszönhetően – más, a területfejlesztési célok megvalósulásában szerepet játszó ágazatok megtelepedéséhez vezethet (Molnár Cs. 2011). A helyi és regionális szinten más ágazatokkal összehangolt egészségturisztikai fejlesztések biztosítékai az ágazat prosperitásának. Ehhez azonban az kell, hogy a hagyományos infrastruktúra-fejlesztések támogatása helyett a fürdővárosok, fürdők komplexebb, a jövedelmezőségre is jobban tekintettel lévő fejlesztéseire kerüljön a hangsúly, ami viszont korszerű és professzionális marketingmunkát követel. Ezek mellett azonban további elkerülhetetlen lépések is szükségesek, így az „egészségipar” vérkeringésébe való bekerülés, illetve a helyi specialitásokhoz igazodó egyedi kínálat kialakítása újraértelmezett innovatív termékfejlesztéssel.
Az egészségturizmus mint turisztikai rendszer akkor működik hatékonyan, ha a kereslet és a kínálat egymásra talál. Az egészségturizmus keresletének vizsgálatához fontos megismerni e turisztikai termék célcsoportjait (aktív fiatalok, szórakozást kereső fiatalok, egészségtudatos fiatalok, családos középkorúak, egészségmegőrző középkorúak, egészségtudatos idősek, műtét utáni rehabilitációra szorulók, gyógyulni vágyó idősek) (Budai Z.– Székács O. 2001).
A fő egészségturisztikai kínálat mellett az adott desztináció vonzerőinek teljes körű kihasználása további jövedelmeket és munkahelyeket eredményezhet. Az egészségturizmus könnyen összekapcsolódhat többek között a falusi turizmussal, a lovas turizmussal, az ökoturizmussal, a konferenciaturizmussal, a sportturizmussal, a gasztronómiai turizmussal, a borturizmussal, vagy a vallási turizmussal. Emellett a potenciális vevőkört különböző programcsomagokkal – melyeknek részét képezhetik például a szépségkúrák, menedzserkúrák, csapatépítő programok, családi összetartások, sportprogramok – kell megcélozni a minőségi, hosszabb tartózkodási idő megteremtésének, a kapacitások ésszerű kihasználásának, valamint a versenyképesség kialakításának és megtartásának érdekében.
A helyi adottságok jobb kihasználása érdekében a vállalatok csoportosulásai, a globális versenyfeltételekhez jobban alkalmazkodni tudó ú.n. klaszterek egyre nagyobb szerepet kapnak az egészségturizmusban is. A klaszterek tagjai között az egészségturizmushoz egyenesen kapcsolódó vállakozások (pl. fürdők, szálláshelyek, kórházak és szanatóriumok) mellett gazdasági-, jogi- és marketing tanácsadók, pénzintézetek, önkormányzatok és oktatási intézmények is megtalálhatók (Molnár Cs. 2011).
Bővebben: