13.1. A magatartásavar okai

Biológiai tényezők: nem, genetikai eltérések

Fiúknál sokkal gyakoribb a külső tüneteket mutató magatartászavar, mint lányoknál. Arra csak feltételezés van, hogy az antiszociális viselkedés transzmissziójában genetikai faktorok szerepelnének (Kolozsváry, 2002).

Szomatikus, neurológiai faktorok: valószínű, hogy bizonyos epizodikusan jelentkező agresszív viselkedésminták kapcsolatban állhatnak a központi idegrendszer, főleg a limbikus rendszer zavaraival. Egyes esetekben finom neurológiai eltérések észlelhetők.

Énvédő mechanizmusok: főként az elkerülés, tagadás, az agresszorral való azonosulás, kivetítés, valamin az áttolás figyelhető meg védekezési magatartásmódként.

A határövezetbe eső alacsony intelligencia, illetve a rosszul kezelt, vagy kezeletlen tanulási zavarok is növelik a magatartászavar kialakulásának valószínűségét.

A túlérzékeny idegrendszer, amely az átlagos környezeti hatásokra is fokozottan reagál. Ez a magatartászavar szinte mindig regresszív tünetekben nyilvánul meg (generalizált szorongás, depresszív tünetek, pánik és fóbiák, kényszeres tünetek, pótcselekvések, alvás és evészavarok).

Nevelési stílusok, értékrendek: a szülői nevelési stílusok közül veszélyeztető hatása van a drillnevelésnek: a gyermeknek nincs választási lehetősége, állandó alkalmazkodásra kényszerül. Gyakori az aránytalan megtorlás, fizikai, affektív, verbális bántalmazás. Felmerül ugyanakkor a fizikai bántalmazás következtében elszenvedett organikus agysérülés lehetősége is. Az elhanyagoló nevelés állandó hiányérzetet okoz a fizikai, a szociális és az érzelmi biztonság szükségletében. A megengedő, ráhagyó nevelés ugyanolyan biztonsági hiányérzetet okoz, mint az elhanyagoló nevelési stílus. Nincs védőkeret a gyermek körül, nincs határa a lehetőségeinek, így a szabadságot félelemként élheti meg. A kettős nevelésnek is hasonló a hatásrendszere. Itt is hiányzik az állandóság, a biztonság, a konzekvens visszajelzés.(Ranschburg, 2009)

Permanens frusztrációt okozhat még a szülők életmódja pl. alkoholizálás, tartós munkanélküliség, állandó veszekedések a családtagok között. A szülők betegségei, az anyagi és az erkölcsi veszélyeztetettség.

A média agressziót fokozó hatásai: a fizikai erőszak, a brutalitás és a katasztrófák napi információk már. A legomesék (pl. chima, a legoninjago), de akár a Tom és Jerry típusú mesék miatt egyre fiatalabb életkorban találkoznak a gyermekek az öldöklős akció-horror elemekkel telezsúfolt játékokhoz és filmekhez.

A pedagógiai attitűd és attribúció hibái: a pedagógusok elvárják a gyermekektől, hogy szocializáltak legyenek. A negatív attribúció és a holdudvar hatás miatt egy ápolatlan külső, piszkos test gyorsabban kialakítja a gyermekkel szembeni negatív véleményt, ami főleg nonverbálisan meg is jelenik a pedagógusok viselkedésében.

A jószándékú, de sértődékeny pedagógus a viselkedési zavarokat mutató gyermeket okolhatja azért, hogy nem tud vele kölcsönös kapcsolatot kiépíteni.

A kategorizáció miatt a magatartászavart mutató gyermekek gyorsan bűnbakká válnak, és nincs bizonyítási lehetőségük sem.

Ugyancsak pedagógiai attitűd hiba, amikor az egyéni reakciókat eltérésük miatt magatartászavarnak minősítik.