2.4. Gyógypedagógiai alapfogalmak

„A (gyógy)pedagógiai diagnosztikai munkát segítő alapfogalmakról, ezen belül különösen az osztályozási rendszerekről, illetve az állapotleíró fogalmakról azért fontos ez az összefoglaló áttekintés (…), mert a diagnosztikai gyakorlatban számos fogalom eltérő értelmezése tapasztalható.” (Mesterházi, 2006. 22.)

A WHO (Word Health Organization – Egészségügyi Világszervezet) osztályozási rendszere

A WHO új (2001) értelmezése már több, mint a korábbi „betegség → károsodás → fogyatékosság → hátrány” megközelítése. Bár megtartja az egészségi állapotra ható károsodást, amely korlátozza az egyén aktivitását, de hozzá rendel még környezeti és egyéni aspektusokat is. A fogyatékosság szó helyett a tevékenység és a részvétel jelenik meg, ezzel utalva arra, hogy „gyakran nem is az állapot, hanem a közeg tesz fogyatékossá”. (Kálmán – Könczei, 2002.83.) A WHO három tudományág, illetve a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati területek szempontjából vizsgálja az atipikus fejlődésmenetet:

„A biológiai, testi állapot/folyamatok szempontjából az orvostudomány és az orvosi gyakorlat a meghatározó. Az elváltozás gyűjtőneve ebben a megközelítésben sérülés (impairment), amely időszakos vagy állandó anatómiai, élettani, genetikai veszteség, vagy rendellenesség; a sérülés a biológiai működés zavarát idézi elő.Magyar fordításokban a sérülés kifejezés helyett esetenként a károsodás kifejezést használják.

A pszichikus, lelki állapot/folyamatok szempontjából meghatározó a pszichológiatudomány és a pszichológiai gyakorlat. Az elváltozás gyűjtőneve ekkor (képesség) zavar. Meghatározó továbbá a gyógypedagógia-tudomány és a gyógypedagógiai gyakorlat. Az elváltozás gyűjtőneve ebben a megközelítésben fogyatékosság (disability), amely az érzékelő, mozgási vagy értelmi funkciókhoz szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiánya, a fogyatékosság/képességzavar a speciálisan humán funkciók zavarában mutatkozik meg. A pszichikus állapotokban bekövetkező zavar, ill. fogyatékosság részben kimutathatóan biológiai sérülés következménye, részben nem mutatható ki biológiai sérülés. Magyar fordításokban, szaknyelvben a fogyatékosság kifejezés helyett egyre gyakrabban használják a képességzavar, képességfejlődési zavar kifejezést.

A szociális, társadalmi állapot/folyamatok szempontjából meghatározó a szociológia, a szociálpszichológia, a szociálpedagógia, a gyógypedagógia-tudomány és ezek gyakorlati területei. Az elváltozás gyűjtőneve a gyógypedagógiában akadályozottság, ritkán korlátozottság, egyéb szociális tudományokban és a gyakorlatban zavar. Az akadályozottság (handicap) az egyén kora, neme és társadalmi szerepei szerint elvárható mindennapi tevékenységek tartós nehezítettsége, az akadályozottság a társadalmi funkciókban bekövetkező zavar. Magyar fordításokban, különösen az orvosi szakirodalomban az akadályozottság kifejezés helyett a rokkantság, korlátozottság kifejezést használják.”  (Mesterházi, 2006, p.24.)

A FNO (funkcióképesség, fogyatékosság és egészség) nemzetközi osztályozórendszer:

„Funkcióképesség a funkcionális egészség megléte, melynek két komponense van: a testi funkciók, illetve a tevékenység és részvétel.

Funkcióképesség zavara: fogyatékosság/ képességzavar – a funkcióképesség két komponensének zavara.

Funkcionális egészség: a testi struktúrák, valamint a testi és mentális funkciók egészségesek.

Funkcionális egészség zavara:

A testi funkciók zavara = a struktúra sérülése.

A tevékenység zavara = a tevékenység akadályozottsága.

A részvétel zavara = a részvétel akadályozottsága.” (Mesterházi, 2006. 26.)

A (BNO) és a DSM – IV (Betegségek Nemzetközi Osztályozása)

„A mentális zavarok orvosi és pszichológiai szempontú diagnosztizálását szabályozó BNO-10 és ennek alkalmazását segítő DSM-IV célja a diagnosztikus kategóriák világos, egyértelmű leírása annak érdekében, hogy a klinikusok és a kutatók a különféle mentális zavar miatt érintett személyeket egységesen tudják diagnosztizálni, tanulmányozni és kezelni. A legtöbb DSM-IV zavar rendelkezik BNO numerikus kóddal.” (Mesterházi, 2006. 27.)