13. fejezet: A magatartászavar és mérése. Háttértényezők a magatartászavar felmérésében. A hátrányos helyzet kritériumai
Előszó
A magatartászavar tüneteinek felismerésének és kezelésének bemutatása a (gyógy)pedagógiai diagnosztika számára igazi kihívás. Az eltérő viselkedés külső és belső tényezőinek ismerete értelmezhetővé teszi a magatartászavar mozgatórugóit és azok következményeit. A fejezet célja a környezet hatásmechanizmusai által kiváltott magatartászavar tüneteinek, valamint mérésének bemutatása.
Definíció
A magatartászavar sérült (korai) szocializáció, az általános elvárástól eltérő viselkedés. Visszatérő és tartósan deviáns, agresszív, vagy dacos magatartási mód. A viselkedés az adott kornak megfelelő szociális elvárások durva áthágásához vezet, sokkal súlyosabb mértékben, mint egy hagyományos gyerekcsíny vagy serdülőkori lázadás. (BNO-10). Mindez kihat a fejlődésre, iskolai teljesítményre, átlagos értelmi képességei ellenére. Kísérője az önkontroll fejlődési zavara, helytelen önértékelés, énkép és önismereti zavar.
A környezet által kiváltott deviáns viselkedés nem mindig magatartászavar, lehet védekezési mód is.
Hallgatók figyelmébe!
Állandó védekezésre kényszerülő, megfélemlített, kiszolgáltatott gyermekek viselkedési reakcióját nem lehet deviáns viselkedésnek minősíteni, inkább fel kell ismerni az ilyen magatartás jelzésértékét.
A magatartászavar gyakran lehet valamilyen pszichiátriai kórkép egyik kísérő jelensége. A alábbi esetekben a magatartászavar diagnózis kizárt, mert valamilyen mentális, illetve pszichiátriai zavar tüneteinek egyike: értelmileg akadályozottság, pszichózis, és annak különféle típusai, pervazív fejlődési zavar, hiperkinetikus zavar és neurózis.
A magatartásavar prognózisa:
Az idejében felismert és kezelt tünetek csökkentik a szocializáció sérülését, segítik az adaptív viselkedés kialakulását. A prognózis szempontjából fontos a kitartó szülői támogatás; kifejezett előnyt jelenthetnek a jó intellektuális és szociális készségek, valamint a jó kortárs-kapcsolatok.
Hallgatók figyelmébe!
Tudnak olyan „sikertörténetet” híres emberekről, vagy személyes környezetükben élő felnőttekről, akik ki tudták heverni a gyermekkori frusztráció okozta magatartászavarukat és konszolidált felnőttként élnek?
Kezeletlen, vagy későn elkezdett kezelésű magatartászavar, illetve a környezeti impulzusok tartós megléte esetén a magatartászavar a felnőttkori disszociális személyiségzavarba, devianciába torkollhat.