15.2. A gyógypedagógiai diagnózis általános elvei (Lányiné, 2014. 14-15. alapján)
A diagnosztizálás kifejezés helyett használjuk inkább az állapot megismerés (assessment) fogalmát. Ez a fogalom jobban kifejezi a bio-, pszicho-, szociális modellben való gondolkodást.
Legyen komplex, vagyis igényelje a különböző szakmák részvételét a vizsgálati folyamatban.
„Ne a fogyatékosságot, hanem az eltérő, atipikus fejlődést mutató gyermeket, ifjút, felnőttet tekintse vizsgálata tárgyának, illetve alanyának”.
„Vegye figyelembe a vizsgálatban resztvevők szakmai kompetenciait. A különböző szakemberek ismerjek ezeket es ne lépjék át sajátszakmájuk kompetencia határait.
„Ne legyen defektusleltár, vizsgálja és tárja fel az egyénben rejlő erősségeket, pozitív tulajdonságokat, épen maradt funkciókat. Ezek gyakran nem csak a kognitív képességekben és az ismeretekben nyilvánulnak meg, hanem a szociális kapcsolatok, az érzelmi élet, a motiváció területein is”.
A képességprofil feltárásához jól alkalmazható, korszerű vizsgálati módszereket alkalmazzunk.
A megfigyelés is vizsgálati eszköz, amely részben a direkt vizsgálatok kísérő vizsgálata, részben önálló vizsgálati módszer is lehet. „Egy állapot megismerést szolgáló vizsgálat nem csak tesztelés”!
Vegyük figyelembe az anamnézis adatait a vizsgálati eredmények értékelésekor. Az organikus okok megállapításán túl vizsgáljuk a gyermek szociális körülményeit, kapcsolatrendszerét, minden olyan tényezőt, amely fejlődését befolyásolhatja.
„A diagnosztikus folyamat es az ennek nyomán készülő szakértői vélemény tartalmazza mind az egyéni állapotleirat, mind a diagnosztikai kategóriákba való besorolást, ha jelenleg ehhez köti a hazai rendeletek világa a kedvezményekhez jutást.”
„Szorgalmazza a diagnosztikus kategóriák felülvizsgálatát es a nemzetközi gyakorlattal való egyeztetést”.
„Adjon lehetőséget a későbbi revízióra, hiszen az állapot változhat. Legyen képes a vizsgáló szakember a változásokat értelmezni. Legyen fejlesztésorientált, alapozza meg az egyéni nevelési, fejlesztési, rehabilitációs, terápiás terv kidolgozását”.
„Vegye számba a gyermek, tanulónevelési, oktatási, fejlesztési szükségleteit. A szükségletek vizsgálata es a tennivalók meghatározása ne általánosságban mozgó, hanem konkrét legyen. A diagnosztikai feladatok ellátásának az egyéni többletszolgáltatásokhoz, kedvezményekhez való hozzáférést kell elsősorban szolgálnia, nem a címkézést és a kirekesztést.
Ne legyen szelekció-orintált, minden eszközzel az integrációt, inklúziót segítse elő.
Legyen képes a vizsgáló szakember saját tevékenységét reflektálni és megújítani.”