Skip navigation

14. fejezet: A hiperaktivitás és mérése. A magatartászavar és a hiperaktivitás differenciáldiagnosztikája

Előszó

A magatartászavar és a hiperaktivitás megítélése a viselkedés hasonló tünetei miatt gyakran összemosódik. fejezetben a hiperaktivitás bemutatása és mérési lehetősége mellett differenciáldiagnosztikai adatokat is rendezünk egymás mellé a két tünetrendszer egységesebb megítélésére.

A fejezet célja a két tünetrendszer oki és prognosztikus eltéréseinek bemutatása.

A hiperaktivitással kapcsolatos nézetek még ma sem egyértelműek. A különböző elnevezések egységes alapja, hogy organikus eredetű, amit a környezet csak csökkenthet vagy fokozhat, de önmagában nem válthatja ki. A hiperaktivitás szó az elnevezésekben is megjelenik: HKZ: (hiperkinetikus szindróma) ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) és ADD ((Attention Deficit Disorder).

A BNO és a DSM kódrendszer többféle megközelítést használ a hiperaktivitás megjelölésére.

BNO 10 ADHD

F 90.1 Hiperkinetikus magatartászavar. z a diagnózis akkor használható, ha a hiperkinetikus zavar és a magatartászavar kritériumai egyaránt teljesülnek.

F90 Hiperkinetikus zavarok

F90.0 Az aktivitás és figyelem zavarai

F90.1 Hiperkinetikus magatartászavar

F90.2 Egyéb hiperkinetikus zavar

F90.3 Nem meghatározott hiperkinetikus zavar

DSM-IV

Figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (F90.)

Hallgatók figyelmébe!

Ezen a honlapon megtekinthetik a hiperaktivitás megállapításának és pszichiátriai támogatásának folyamatát. Készítsenek egy összegezést a szülők tájékoztatásának módjáról!

http://www.vadaskertalapitvany.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=200&Itemid=299&lang=hu

Definíció

A hiperaktivitás(Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD)öröklött vagy szerzett, neurológiai természetű fejlődési zavar, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a motoros kivitelezés és a mozgáskontroll alacsony szintje, az ingerek felvételének és továbbításának zavara, impulzív viselkedés, a pszichoszociális éretlenség, a feledékenység, és a gyenge impulzuskontroll. (Franz, 1998, Neuhaus, 1999, Kolozsváry, 2002, Szűcs, 2003, Ranschburg, 2009)

A figyelemzavar tüneteit környezeti hatások is kiválthatják, lehet átmeneti is, de csak akkor beszélünk figyelemzavarról, ha ezek meghaladnak egy bizonyos mértéket, környezetfüggetlenek, a szokottnál tartósabbak, erősebbek, és egyszerre több területen is megnyilvánulnak.