A logopédiai terápiás tevékenység fogalma
A terápia szót az emberek elsősorban az orvostudományhoz kapcsolják. A szó értelmezése szerteágazó, tágabb, hétköznapi értelemben magában foglalja a segítségadást, rehabilitációt, gyógyítást, fejlesztést. A gyógypedagógiai, logopédiai terápiás tevékenység megfogalmazásával kapcsolatban több meghatározás is született.
„A terápia fő célja, hogy a páciens (felnőttkorban) a terápia után képessé váljon az önálló életvitelre. Ez a kommunikációjában érintett személy terápiáját, a rehabilitációját, a szociális és munkakörnyezetbe való visszailleszkedés megkönnyítését, támogatását és a tanácsadást egyaránt jelenti. A kezelés formája lehet egyéni vagy csoportos, illetve a logopédus is dolgozhat egyedül vagy egy team tagjaként” (Gerebenné és mtsai, 2012. 30. o.).
„A beszédjavítás, a terápia a logopédiai tevékenység legmeghatározóbb formája, amelynek során megvalósul a beszédhibás személyiségének és beszédhibájának sérülésspecifikus korrekciója. Ez körülhatárolható, egyénre lebontott terv alapján, célirányos kommunikációs és funkciófejlesztő, valamint beszédgyakorlatokon keresztül történik. Mindezek együttesen befolyásolják a terápia formáját (egyéni vagy csoportos) gyakoriságát, időtartamát, módját, valamint a logopédiai szervezési forma kiválasztását. A terápia intenzív szakasza a konkrét beszédkórkép módszeres terápiás lépéseiből, a környezet befolyásolásából, az esetleges pszichoterápiás effektusok alkalmazásából és gyógyszeres kezeléséből áll. A beszédhiba megszűnése, javulása nem jelenti a gondozás lezárulását. Szükség lehet még utógondozási szakaszra, amely a kezelésre járt, főleg súlyos, beszéd- és nyelvi zavarban szenvedők beszédállapotának szinten tartását, ellenőrzését jelenti meghatározott időközönként (havonta, kéthavonta, félévente, évente). Ilyenkor azt kíséri figyelemmel a szakember, hogy az egyre ritkább logopédiai visszajelzések nem vezetnek-e a beszédállapot visszaeséséhez. A tünetek észlelése lehetőséget ad a terápia intenzívebbé tételére. A logopédiai folyamat különböző szervezési formákban valósul meg, ma már egyre inkább alkalmazkodva a beszédhibás (gyermek és felnőtt) sérülésspecifikus ellátási igényeihez. Ma ezek Magyarországon az oktatási (logopédiai ambulancia, óvoda, logopédiai óvoda, általános iskola, logopédiai osztály, beszédjavító centrum) és az egészségügyi tárca intézményeihez (kórházak fül-orr-gégészete, foniátria, neurológia, rehabilitációs intézmények) egyaránt tartoznak” (Fehérné idézi Mesterházi, 2001).