Az óraterv tartalmi részének tervezése

A feladatok sorszáma

A feladatokat sorszámozni kell. Egy feladat egy sorszámot kap. Az egy feladategységbe tartozó feladatokat lehet közös római számmal jelölni, a hozzá tartozó alfeladatokat pedig arab számokkal (pl. I/1., I/2. II/1., II/2.).

A feladatra fordított idő

Az első tervezetek készítésénél még nehéz megbecsülni, hogy mennyi idő szükséges egy feladat kivitelezéséhez. Ebben tud segítséget nyújtani a gyakorlatvezető logopédus. Cél, hogy az óra tervezett hosszúságának megfelelő időkeretet kihasználja a hallgató. A dokumentum nevéből fakadóan tervezet, eltérni lehet tőle, viszont tudni kell megindokolni annak okát.

A tervezés folyamatában érdemes figyelembe venni, hogy kiscsoportos foglalkozások esetén gyakran előfordul, hogy egy vagy több gyermek is hiányzik a tervezettől eltérően. Ekkor nehéz kitölteni a fennmaradt időkeretet, tervezni kell olyan játékos, fejlesztő feladatot, amit fel lehet használni.

A feladatok és pontos instrukciók

A tervezet „Képzési tartalom, instrukció” oszlopában kell leírni a feladatokat elsősorban instrukciókkal, melynek célja, hogy a hallgató már a tervezés folyamán végiggondolja, hogy pontosan hogyan fogalmazza meg a kliens számára a feladatot, hogy egyszerű, de mégis pontosan érthető legyen. A gyakorlatvezető is ezt tudja javítani, mert látja, ha nem a kliens egyéni adottságainak megfelelően fogalmaz a hallgató. Csak abban az esetben kell magyarázatot írni az instrukció mellé, ha az nem egyértelmű az olvasó számára.

 Az instrukció leírása előtt fel kell tüntetni a feladat tartalmát (pl. auditív differenciálás, automatizálás).

A célok

A feladatokat érdemes úgy tervezni, hogy lehetőleg ne csupán a logopédiai, beszéd- és nyelvi fejlesztést célozza, hanem ugyanazon feladat minél több fejlesztési lehetőséget tartalmazzon.  A terápiás folyamat során fontos a sokoldalú percepciós és kognitív fejlesztés is.

A célok oszlopban meg kell jelölni az összes olyan célt, melyet fejleszthetünk az adott feladattal.

Az alábbi kérdések segítségével átgondolhatja a tervezett feladat céljait (Útmutató, 2015, 4. sz. melléklet):

• Miért tervezi az adott tevékenységet?
• Mit szeretne vele elérni?
• A foglalkozás menetében mi a szerepe az adott egységnek? (bevezető, ráhangoló, előkészítő, ismeretközlő, ismétlő, megerősítő, általánosító, gyakorló, rögzítő, motiváló, levezető, összefoglaló, stb.)
• Mely (rész)- képességek fejlesztését, milyen önállóság szinten célozza meg? (együttműködéssel, segítséggel, irányítással, önállóan)

A módszerek

„Az oktatási módszerek az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra. A módszerek azonban nem tekinthetők az oktatási folyamat legkisebb, továbbá már nem osztható elemeinek, ugyanis ezeket különféle eljárások, fogások, tevékenységelemek, tanítási készségek alkotják. Stratégia-módszer-eljárás kapcsolatát két példával illusztráljuk. Az információtanítás stratégiájának jellegzetes módszere a magyarázat, s ennek egy eljárása a példák megfelelő alkalmazása vagy az anyag megfelelő strukturálása. A fogalomtanítás stratégiáján belül a megbeszélés módszerét emelhetjük ki, s annak egyik lényeges eljárása a kérdezés. Az egyes módszerek ismertetésekor e kapcsolatrendszer és az a tény, hogy az egyes módszerek különféle stratégiák elemei lehetnek , s az eljárások is különféle módszerek építőkövei, még világosabbá válik” (Falus, 2003, 255. o.).

A felsorolt módszerek egy részét a logopédiai terápiás tevékenységek során nagyon ritka esetben, vagy szinte egyáltalán nem használjuk, mivel Falus Iván a klasszikus tantermi pedagógiai módszereket részletezi könyvében. A logopédus az egyéni és kiscsoportos foglalkozásai során olyan módszereket is használ ezek mellett, melyek fontos szerepet töltenek be a feladatok hatékonyságának tervezésében.

• Előmutatás, ismétlés

A logopédiai terápiák többsége során használjuk a tükröt, mint a visszacsatolás eszközét, mert a gyermek így tudja ellenőrizni az általunk mutatott minta pontos kivitelezését, másolását. Az előkészítő szakaszban nagy szerepet kapnak azok a gyakorlatok, melyeket előmutatunk, majd a gyermek ezután próbálja megismételni a gyakorlatot.

• Utánmondás

A terápiás folyamatban fontos lejegyezni és a tervezés során tudatosítani, hogy a kliens milyen fejlettségi szinten van, kell-e számára mintát mutatni. Amennyiben még önálló megnevezésre nem képes, fontos a minta szerepe.

Ó hang előmutatása, utánmondása

• Önálló megnevezés

Az utánmondás fokozatos leépítésével eljutunk az önálló megnevezés magasabb szintjére.

• Ellenőrzés, hibajavítás

A logopédiai terápiás tevékenységek leggyakoribb formája az egyéni és kiscsoportos terápia, mivel nagyon fontos az azonnali visszacsatolás a kliens munkájára. A feladatok többségében ezért nagyon fontos szerepet kap az ellenőrzés és hibajavítás.

• Dicséret

A hatékony munka egyik fontos eleme a folyamatos pozitív visszacsatolás. A kliens munkájára a legapróbb siker elérése esetén is visszajelzünk, gyermek és felnőtt esetében egyaránt. 

Az eszközök

Az adott feladat során használt összes eszközt fel kell tüntetnünk. Amennyiben az eszköz vagy feladatlap elkészítéséhez szakirodalomból, internetes felületről nyertünk ötletet, akkor azt fel kell tüntetni a címlapon, mint forrást! Nem saját készítésű társas-, logikai- és fejlesztő játékok esetén a kiadó nevét is fel kell tüntetni.

Az egyéni segítségnyújtás, differenciált feladatadás lehetőségei

A tervezés tudatosságát is jelzi, ha a hallgató leírja, hogy várhatóan mi fog nehézséget okozni a kliens/ek számára és ebben az esetben hogyan fog segíteni.

Érdemes kerülni az általános megfogalmazásokat.

Például:

„Figyelem a gyermekeket és szükség szerint segítek.”

Ha konkrét feladat- vagy problémahelyzetre számít, arra konkrét megoldási lehetőséget tervezzen!

Például:

„Ha nem sikerül elpöccinteni a kis labdát, megfogom a kezüket, együtt csinálva mutatom.”

„Dénesnek a mozdulatsor bontásával segítek a helyes artikuláció kialakításában.”

„Folyamatosan motiválom a gyerekeket a gyors reagálásra.”

„Lilla figyelmeztetése, hogy az orrán át szívja be a levegőt.”

„Amíg Adéllal dolgozom, Gréti színez a füzetében.”

Megjegyzések

A megjegyzések rovatban rögzítik az óraközi szervezési feladatokat, illetve a szobában történő elhelyezkedés tervezett formáját. Ebben az oszlopban vezetendő az összes olyan információ is, mely a többi oszlopban nehezen értelmezhető lenne, de fontos információt tartalmaz.

Például: „Körben állunk a szőnyegen.” „Tükör előtt ülve.” „Asztalnál körben ülve.”