Afázia

„Az afázia formális definícióját illetően máig nem teljes a konszenzus a kutatók között, így az alábbi meghatározás a vele kapcsolatos legáltalánosabban elfogadott jellemzőket tömöríti. Eszerint az afázia a nyelvre domináns agyfélteke meghatározott kérgi és kéreg alatti területeinek organikus eredetű, fokális sérülése következtében kialakult nyelvhasználati zavar, olyan multimodális diszfunkció, amely a különböző nyelvhasználati módokban (hangzó beszéd, jelnyelv, olvasás, írás) eltérő mértékben érintheti a nyelvi kifejezések produkcióját és/vagy megértését. A leggyakoribb okok a vaszkuláris eredetű érkatasztrófák vagy traumák okozta idegrendszeri károsodás. Az afáziás nyelvi zavarokhoz gyakran társul a jobb oldali testfél különböző fokú bénulása (bal oldali beszéddominancia esetén)” (Nagy, 2013. II/103. o.).

„A terápia célja a kommunikációs képesség javítása, amelyhez figyelembe kell venni a centrális idegrendszer plaszticitását, a lézió-környéki ödéma jelenlétét, az esetleges spontán javulást. […] A terápiás intervenció minden esetben egyénre szabott, függ az afázia típusától és a betegség fázisaitól. […]  A terápia történhet a hang, a szó és a mondat szintjén, illetve az értés (a nevek, tárgyak, mondatok, a képek nevei) szintjéből kiindulva, a maradványtünetek felhasználásával. A grammatikai típusú terápiák a nyelvfeldolgozás nyelvtani alapú modelljei alapján építik fel a terápiát” (Nagy, 2013. II/104. o.).

Az afázia terápiához készült tanítási tervezet formája és tartalma jelentősen eltér a klasszikus terápiás tervezetek formájától. Például javítjuk a gyermek nevét a páciens nevére.