Diszlexia

A diszlexiának jelenleg is többféle definíciója létezik, több tudományág is foglalkozik kutatásával. Lőrik József az írott nyelv zavarait elsősorban a gyermekkorra, az elsajátítással összefüggésben kialakuló zavarokra, a fejlődési diszlexiára, diszgráfiára összpontosítva foglalja össze.

„Az olvasás és írás megtanulása nem más, mint a már elsajátított hangos beszéd és az új modalitás, a nyelv grafikus (írott) rendszerének egymáshoz illesztése, megfeleltetése. Ennek az összeillesztési folyamatnak, vagyis a meglévő orális (hangzó) mellett az új dimenzióra (a grafikusra) való kiterjesztési folyamatnak a zavarait nevezhetjük fejlődési diszlexiának, diszgráfiának” (Lőrik, é. n.).

Meixner Ildikó (2000, 3. o.) szerint a „diszlexia viszonyfogalom: diszharmónia a gyermekkel szembeni jogos elvárások (pl. a gyermek adottságai), az olvasás-írás tanítására szánt idő és gyakorlási mennyiség, valamint az eredmény között.”

Differenciáltan írja le a fejlődési és a szerzett diszlexiát Gyarmathy Éva (2007). A szerzett diszlexia a születés előtt, alatt vagy után történt enyhe agyi trauma következtében alakul ki, míg a fejlődési diszlexia örökletes, családi halmozódás következtében jön létre.