A pedagógus szerepe dadogó gyermek fogadásakor

„Felette fontos, hogy tanító és tanár legalább nagyjában tájékozott legyen olyan irányban, hogy miként bírálja el a dadogó gyermeket, és miként bánjék vele.”

Sulyomi-Schulmann Adolf

Az iskolában a pedagógus tanácstalan, tehetetlen a dadogó tanítvánnyal szemben, gyakran nem tudja azt, hogyan segíthet, mit tehet. Hogyan mérje fel tanítványa tudását? Feleltessen vagy ne? A csönd, ami beáll a kommunikációban, az együttmozgások, a görcsök látványa megriasztja. Mivel nem kellemes a tehetetlenség érzése, megjelenik az elkerülés vágya, a hárítás manőverei.

Hogyan alakítható ki a megfelelő oktatási környezet, melyek a pedagógus feladatai, ha dadogó gyermek csatlakozik az osztályba?

Elsődleges a széleskörű felvilágosítás. A tájékoztatás egyaránt vonatkozik a dadogó személyre, a szülőkre, az oktatási intézményekre és a tágabb környezetre. A megfelelő tájékoztatással további következetes traumák előzhetők meg. A pedagógus találkozzon a dadogó gyermek szüleivel, logopédusával, terapeutájával, hogy megismerje a gyermek jelen állapotát, az elvárásait, az eddig alkalmazott segítő technikákat. A kapcsolattartás legyen folyamatos.

Magyarországon több civil szervezet alakult, melyek a dadogókról szóló ismeretterjesztést tartják fontos feladatuknak. Ebben a munkában a Seneca Beszéd Stúdió és a Démoszthenész Egyesület tevékenysége kiemelkedő. Céljaik között szerepel a dadogók életét segítő, hatékony és elérhető terápiás lehetőségek felkutatása, támogatása, a dadogókkal szemben tapasztalható előítéletek, intolerancia csökkentése.

A nyugodt légkör, a fölösleges stressz, a csúfolás, türelmetlenség, megszégyenítés kiküszöbölése alapvető. Minden tanuló kapjon figyelmet, egyéni megsegítést. A környezet elfogadó attitűdje segíti a dadogó tanulót abban, hogy érezze, a mondanivaló tartalma a lényeges, a forma másodlagos. Richter szerint a dadogó gyermek számára időt kell hagyni, hogy megtalálja helyét a csoportban, hogy alkalmazkodjék. Beszélgessen a pedagógus a dadogó gyermekkel arról, melyek a számára nehéz helyzetek és miben szeretne segítséget kapni. Fontos, hogy mindig hallgassák őt végig, ne siettessék, ez szabályként jelenhet meg a közösségi élet mindennapjaiban is. Akkor is fontos a türelem, ha a dadogó gyermek nehezen fejezi ki magát, és a beszéd akár többszöri próbálkozásra sem sikerül. A bizalmi kapcsolat kiépítése pedagógus-diák között elengedhetetlen.

Az osztályban érezze jól magát, de ne részesüljön előnyökben, feladatait tárgyilagosan, barátságosan szükséges számon kérni. A pedagógus beszéljen nyugodt, normál tempóban. Akadályozza meg, hogy a többiek gúnyolják, kinevessék, utánozzák. Beszélgessenek a gyermekek erősségeiről, gyengeségeiről. A rossz beszédnapokon mentse fel a gyermeket a nehéz beszédhelyzetektől (versmondás), jó napon azonban adjon alkalmat a beszédre, hiszen a pozitív beszédélmény növeli a beszédbiztonságot.