Skip navigation

10.3. A személyre szabott költségvetés

A személyre szabott költségvetés Magyarországon a szociálpolitika egy új eszköze lehetne, míg számos országban már jól működő gyakorlat. „A személyre szabott költségvetés egy olyan egyéni szükségletekre szabott, a felhasználó egyéni döntésein alapuló eszköz, mely a meglévő támogatási források irányát megváltoztatva a financiális erőforrásokat a fogyatékos személy számára közvetlenül bocsátja rendelkezésre. Célja a fogyatékos személy önrendelkezésének erősítésén keresztül a társadalmi inklúzió elősegítése.” (Ruzsics 2014 83.o.)

A személyes költségvetés tehát az egyéni igényeket veszi figyelembe, és nem adott csoportokhoz rendeli a támogatás összegét. A támogatás összegének kialakításakor az egyéni szükségleteket alapul véve a kialakított financiális forrást rendszerint havi lebontásban közvetlen a fogyatékos személy számlájára utalja. A teljesített szolgáltatás díját a fogyatékos személy maga rendezi a szolgáltató felé. A fogyatékos személy döntési szabadságával a felelőssége is megnövekszik. Fontos azonban megemlíteni, hogy a személyre szabott költségvetés nem egy új támogatási forma, hanem a meglévő támogatások új rendszerű felhasználása.

A következő ábra jól szemlélteti, hogy a „hagyományos” ellátás kialakítása hogyan is zárja ki a folyamatból a fogyatékos személyt. Az ily módon kialakított ellátásnál a fogyatékos személynek gyakorlatilag alig van beleszólása a saját életét érintő kérdésekbe, s mintegy passzív alanyává válik azon folyamatoknak, melyek eljövendő mindennapjait meghatározzák. Az így kialakított szolgáltatások a totális intézmények működési rendszerébe jól kapcsolódnak. A fogyatékos személy számára nyújtott szolgáltatás előre meghatározott, nélkülözi a személyesség, az egyéni figyelem elemeit. Nyilvánvaló, hogy az így kialakított a szolgáltatásokat (ellátásokat) az érintett csak akkor és kizárólag veszi igénybe ha nincs lehetősége más irányba kitérni.

Ellátás az érintett bevonása nélkül (Ruzsics 2014, 83.o.)

A személyes költségvetés ezt a helyzetet megváltoztatja. A lakó, aki az ellátott személyből ügyféllé lép elő, maga is részt vesz a szolgáltatás kialakításában. Így a szolgáltatás kialakítása már nem felette, hanem csak és kizárólag rajta keresztül történhet meg. Az így kialakított szolgáltatás ideális esetben az ügyfél tényleges szükségleteit, igényeit figyelembe véve alakítja ki az egyénre szabott szolgáltatást. Természetesen a fogyatékos személy maga dönthet arról, hogy mely szolgáltatót veszi igénybe, illetve elégedetlenség esetén maga dönthet egy esetleges szolgáltató váltásáról. Ez az alapvetően új helyzet ideális esetben a szolgáltatók közötti versenyhelyzetet teremthet, mely hosszú távon a szolgáltatások minőségi javulását eredményezheti. A versenyhelyzet által létrejöhető minőség javulása csak az ajánlatok sokszínűségével érhető el, melynek alapvető előfeltétele egy decentralizált szolgáltatói háló.

Ellátás az érintett bevonásával (Ruzsics 2014, 84.o.)

Értelmi fogyatékos személyek esetén a személyes költségvetés és a támogatott döntéshozatal együttesen szolgálják a fogyatékos személyeket is megillető alapvető emberi jogokat. Ezen szociálpolitikai eszközök segítségével az értelmi fogyatékos személy megőrizheti a saját élete feletti döntés jogát, autonómiáját és részese lehet egy társadalomnak, ahol a jogfosztás intézménye nem porlasztja szét önbecsülését.