1.2. A korai intézményes ellátás: az ideg- és elmegyógyintézetek

A 19. században kialakuló intézmények a fogyatékos személyeket, a pszichés betegeket elzárták a társadalomtól. Ez a folyamat olyan tabu kialakulásához vezetett, mely még napjainkban is erőteljesen hat. A tabu megjelenése jól szimbolizálja a társadalom „zavart viszonyát” a pszichiátriai betegekkel, a nagy intézetekben elzárt személyekkel szemben (Blasius 1980). Az elkülönítés, a társadalomból való kizárás és társadalmi hasznosság kérdésköre a 19. század végén erősödik fel, és a sterilizációs törekvések, valamint a „Harmadik Birodalom” eutanáziaprogramjaiban kicsúcsosodva a gyógypedagógia képét és a korai gondoskodás eszméjét alapjaiban roppantja össze. Nagyon sok fogyatékos ember életének utolsó állomását jelentették ekkor a pszichiátriai intézetek.