3.2.2. Önrendelkezés és Empowerment

Az önrendelkezés és az „Empowerment” két szorosan összekapcsolódó fogalom. Maga a kifejezés „Empowerment” a 20. század közepén megjelenő amerikai mozgalmakkal kerül a köztudatba és inspirál számos a fogyatékos személyek érdekeit védő további mozgalmat, mint az „Independent Living Mozgalom”, vagy a „People First”. Az Empowerment magában foglalja az önrendelkezés fogalmát, ennél azonban jóval tágabb (Theunissen 2009). Theunissen (2006) a gyógypedagógiához kapcsoltan az „Empowerment” fogalmának négy területét különbözteti meg. Egyrészt egy a politikára hatni tudó érdekvédelmi szerveződés. Reflexív vonatkozásában egy önszerveződés. Tranzitív vonatkozásában egy professzionális praxis. Individuális vonatkozásban önrendelkezés a mindennapi életet érintő kérdések meghozatalában. A szakemberek mai törekvése az önrendelkezés kiterjesztését egyre erősebben célozza meg. A kitagolás kapcsán két eszközt is tárgyalunk a későbbi fejezetekben (lásd 10. fejezet), melyek megfelelő kivitelezésével az értelmi fogyatékos személyek saját életüket érintő kérdésekben maguk dönthetnek. A kitagolás kapcsán az értelmi fogyatékos személyek számos választás előtt állnak. A kezdeti nagyobb döntéseket bizonyára követi egy sor kisebb, a mindennapi életet is érintő kérdés majd. Aselmeier (2008) kiemeli, hogy dönteni csak az dönthet, akinek van választási lehetősége. A lakhatást érintő kérdések kapcsán mindenképpen kiemelendő, hogy az értelmi fogyatékos személyek önrendelkezése csak akkor valósulhat meg, ha valóban van miről dönteniük, minden mai és jövőbeni lakónak, így a súlyos-halmozottan fogyatékos személyeknek is. Látni fogjuk a hetedik fejezetben, hogy ma Magyarországon az értelmi fogyatékos személyeknek nagyon kevés esetben adatik meg a választás lehetősége, a családból való elköltözés során.