7.4. Magyarországi törvények, rendeletek
Az 1993-as szociális törvény a lakhatás lehetőségeire vonatkoztatva meghatározza a működtethető intézményi formákat. Az eredeti törvényben a lakóotthonok és kiscsoportos lakóformák nem kapnak helyet. A 90-es évek elején megalkotott törvényben nem jelenik meg a kitagolás igénye és az ellátás kapcsán elsősorban a már kialakult nagy intézetek helyzetét erősíti meg. Ma ugyanezen törvény többszöri módosítás után ötféle ellátási formát különböztet meg a szakosított ellátási formák között, melyek az értelmi fogyatékos személyek lakhatását is érintik. Az 1) ápolást, gondozást nyújtó intézmények, 2) a rehabilitációs intézmények, 3) támogatott lakhatás, 4) átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények és 5) a lakóotthonok. Megnevezésükben a lakóotthonok és a támogatott lakhatás azok, melyeket ma a szakirodalom a nagy bentlakásos intézetek alternatívájaként jelenít meg, s melyek ma az értelmi fogyatékos személyek számára a jobb életminőséget jelenthetik. Az életminőséget tekintve magasabb színvonalú lakóotthonok megnevezése a törvényben csak 1999-ben jelenik meg. 2013. január 1-jétől érvényben levő törvényi módosítás elismeri a támogatott lakhatást is mint ellátási formát az alábbiak szerint:
|
„75. § (1) A támogatott lakhatás a fogyatékos személyek, a pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek részére biztosított ellátás, amely az életkornak, egészségi állapotnak és önellátási képességnek megfelelően az ellátott önálló életvitelének fenntartása, illetve elősegítése érdekében biztosítja a) a lakhatási szolgáltatást, b) az önálló életvitel fenntartása, segítése érdekében mentálhigiénés, szociális munka körébe tartozó és egyéb támogató technikák alkalmazásával végzett esetvitelt, c) az ellátott életkörülményeinek figyelemmel kísérését biztosító kísérő támogatást, d) az ellátott komplex szükségletfelmérése alapján, erre vonatkozó igény esetén da) az étkezést, db) az ápolás-gondozást, dc) a fejlesztést, dd) a társadalmi életben való részvételt segítő szolgáltatásokat. (2) A lakhatási szolgáltatás a) legfeljebb hat fő számára kialakított lakásban vagy házban, vagy b) hét-tizenkét fő számára kialakított lakásban vagy házban, vagy c) legfeljebb ötven fő elhelyezésére szolgáló lakások, épületek együttesében biztosítható.” |
A törvényhozó tehát a támogatott lakhatási formán belül engedélyezi az 50 fős intézmények létrehozását (2. pont c bekezdés). Ez a fajta intézményi típus méretéből adódóan a totális intézmények lehetőségét konzerválja, és nem felel meg a szakirodalomban megfogalmazott támogatott lakhatás feltételeinek. Egyrészről tehát összemos két fogalmat, másrészről olyan intézeti struktúrákat konzervál, melytől alapvetően a kitagolási programok tekintetében az országnak távolodni kellene (részletesen lásd TASZ 2013).
A lakhatási formák tekintetében tehát a törvényi rendelkezés a 2000-es évek óta többszöri módosításon esett át, áttörésről azonban mégsem beszélhetünk. A törvényben a lakhatási formák diffúz képet mutatnak. Támogatják az új lakhatási formákat (névben), azonban továbbra is teret adnak a nagy intézetek létrehozásának.