3.2.1. Az életminőség

A gyógypedagógiai paradigmák vonatkozásában az életminőség fogalma szorosan összekapcsolódik Nirje normalizációs elvével. A normalizációs elv gondolata elsősorban a nagy bentlakásos intézetben élő személyek életminőségének javítását célozza meg. Ha magát az életminőséget szeretnénk meghatározni, komoly nehézségekbe ütközünk. Hatos (2012) számos aspektusból megvizsgálja az életminőség kérdését és kitér a szociális ellátáson belüli, az egészségügyön belüli életminőség kérdésére is. Részletesen tárgyalja e fogalmat így kiemelve annak szerteágazó területeit. Szerteágazóságát növeli, hogy az életminőség szubjektív fogalom, melyet univerzális és kultúrafüggő elemek is meghatároznak (Kulmman et. a. 2008). Számos aspektusát kiemelhetnénk még. A magyar nyelven is megjelent LEWO (1999), mely az értelmi fogyatékos személyek lakóotthoni életminőségének vizsgálata, az életminőséget a szubjektív és objektív standardok összhatásaként értelmezi (Schwarte et al. 2001). A lakóotthonokban élő értelmi fogyatékos személyek életminőségét e két ponton túl számos más tényező is befolyásolja. Richardt (2003) felsorolásában szerepet játszik még a szociális környezet elfogadása, a szociális kapcsolatok, a társadalmi részvétel, az interakciók, egyéni közérzet, motiváció és elvárások, valamint a lakóotthoni személyzet elégedettsége. A lakóotthonok életminőségben játszott szerepével kapcsolatban Dalferth (1999) az amerikai kitagolási programok kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy maga a lakóotthoni elhelyezés ténye nem jár automatikusan jobb életminőséggel.