5.3. A berlini lakhatási lehetőségek ma

A 90-es évek helyzetéhez viszonyítottan a berlini törekvések napjainkra széles körű lehetőségeket hoztak létre a Berlinben élő értelmi fogyatékos személyek számára. 2005-ben a Con_sens vizsgálat adatai alapján megközelítőleg 3000 fogyatékos személy (értelmi fogyatékos és mozgássérült személy) élt lakóotthonokban, további 2500 személy csoportos lakásban, illetve támogatott lakhatási formában. Az arányok tehát javultak, a fogyatékos személyek számára egyre többféle, és egyre nagyobb számban érhetőek el az alternatív lakhatási formák, melyek az egyéni igényekre szabottak. A kritikai hangok elsősorban azon értelmi fogyatékos személyek kapcsán erősödnek, akik mind a mai napig Berlin falain kívül kapnak elhelyezést. Vizsgálatok arra irányítják a figyelmet, hogy ezek a személyek továbbra sem önként hagyják el Berlint (Seifert 2010).

„A törekvések ellenére a Berlin által intézményekben elhelyezett fogyatékkal élő polgároknak 22%-a élt 2004-ben más tartományok területén, 82%-ban úgynevezett értelmi akadályozottsággal (Consens 2005).

A Berlinen kívül lakó személyek számában stagnáló fázisok ugyan felismerhetőek az éves statisztikákat elemezve, de számuk a 90-es évek óta nő. 2007–2009 között ez a növekedés 2,9%-ot jelent, azaz évente 25 fővel laktak többen Berlin határain kívül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban ennyien is hagyták el az adott évben szülővárosukat, hiszen a már kint élők halálozási számát nem ismerjük (Seifert 2010), valamint a városon kívüli kiközvetítések menete, oka, száma sehol nincs nyilvántartva, a folyamat egyáltalán nem transzparens. A finanszírozás miatt az egyes kerületeknél költségcsökkentésként jelentkezik, ha a város falain kívül keresnek lakást (Seifert 2010, Ruzsics 2015).