Skip navigation

4.5.2. Ausztria

Ausztriában a szélesebb körű szakmai érdeklődés a 70-es években erősödik fel. Az országot átölelő program azonban nem jött létre, aminek elsődleges oka, hogy az egészségügy és a szociális ügyek elsősorban a tartományok hatásköre. A Bécsben érintettek által létrehozott „Demokratikus Pszichiátria” nevű csoportnak a bécsi programok megindításában jelentős szerepük volt (Neubauer 1999). E csoportnak köszönhetően Bécsben elindulnak a kitagolási törekvések. Azonban ez országos szinten elszigetelt eredménynek tekinthető. Az első országosan ható intézkedés az „Unterbringungsgesetz”.

Az 1991-ben életbe lépő törvény rendelkezik arról (Unterbringungsgesetz-UbG), hogy „pszichiátriai intézetbe, illetve betegek intézetébe csak az kerülhet, aki

1) pszichés beteg és önmaga vagy mások egészségét, életét veszélyezteti

2) más módon nem kezelhető, csak az intézet keretei között” (UbG § 3)

A törvényt ugyan országos szinten mozdította előre a kitagolást a gyakorlatba való kivitelezése azonban nagy eltéréseket mutat. Lingg/Theunissen (1997) a törvény gyakorlati kivitelezésében eltérő folyamatokra hívják fel a figyelmet. Három egymástól eltérő gyakorlati választ írnak le. Kisebb, kitagolt intézmények létrehozása mellett az adminisztratív kitagolásra hívják fel a figyelmet, ahol a pszichiátriák oligofrén részlegei jelentősebb változások nélkül működtek tovább. A másik a kitagolást késleltető reakció a diagnózis helyreigazítása volt, hogy a törvényi elvárásoknak megfeleljenek a már bentlakó személyek.

Ezek a megközelítések nagyon jól példázzák a nagy intézetek dominanciáját, a korábbi paradigmák (orvosi modell) szívósságát. A magyarországi kitagolások kapcsán is felmerültek hasonló „ötletek”, melyek a nagy intézetek telekmegosztásával kívánták megoldani azt a feltételt, hogy a lakóotthonok ne azonos helyrajzi számra kerüljenek, mégis szorosan kapcsolódjanak a nagy intézetekhez (lásd HVG cikk 2013).

Ausztriában a fejlődés a 90-es évektől tartományonként nagyon eltérő, semmiképpen nem egységes. Ma Ausztriában Németországhoz hasonlóan az értelmi fogyatékos személyek lakhatási lehetőségei változatos képet mutatnak. A nagy intézetek továbbra is jelentős számban léteznek az ország területén, számos más lakhatási forma mellett. Törekvések a személyre szabott költségvetésre és a „Community Care”-re Ausztriában is vannak, ezek azonban csak nagyon nehezen realizálódnak.