1.3.1. Az eugenikai tanok Magyarországon

Az eugenikai tanok hazánkban is megjelennek és számos követőre találnak. A „gyengeelméjűek” sterilizációjának Magyarországon is számos szorgalmazója akad, így Szondi (1925) korai műveiben is találkozunk a sterilizálást támogató eugenetikai gondolatokkal. A sterilizáció törvénybe iktatása Magyarországon is a tervek között szerepelt, a sterilizációs törvénytervezet előkészítésével az eugenetikai törekvések egyik erőteljes szorgalmazóját, Benedek Lászlót bízzák meg 1939-ben, azonban a törvény bevezetésére nem kerül sor. A sterilizáció így hivatalosan soha nem lett állami program Magyarországon. Arról, hogy hány embert sterilizálhattak ebben az időszakban Magyarországon az eugenika eszméjének árnyékában, nincsen adat. A Gyógypedagógiai Szemle hasábjain megjelenő cikk 1934-ben az alábbiak szerint fogalmaz:

„De most a községi előjáróság és mi is megsokalltuk nem kívánatos, de gyakori szaporodását és az idióta terhes nőnél elmeorvossal történt tanácskozás alapján orvosi-eugenikai alapon a terhesség megszakítását és definitív sterilizálást végeztünk, kizártuk a nem kívánatos szaporodásból.” (Páll 1934, 82.o.)

A fogyatékos személyek ellen elkövetett bűnök tematizálása, a felelősség kérdése Németországban is csak évtizedekkel később kezdődik meg. A felelősség kérdése korántsem korlátozódik csak az orvosokra és ápolókra, számos ponton felmerül más szakmák, így a gyógypedagógusok felelősségének kérdése is. Németországban a gyógypedagógiai iskolák sok esetben intézményi szinten támogatták e törekvéseket és váltak maguk is e szörnyű tettek bűnrészesévé (Brill 2011). Ma már német nyelvterületen számos publikáció foglalkozik ezzel, a téma kutatói ma is számos újabb adat feltárásával járulnak hozzá a megválaszolatlan kérdések tisztázásához és az áldozatok emlékének ápolásához.