7.5. Az 1998-as esélyegyenlőségi törvény

A magyar jogalkotásban az 1998-ban elfogadott A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény ha sok esetben csak névlegesen is, de mégis jelentős lépés volt a fogyatékos személyek jogainak törvényi szabályozásában.

A lakhatásról több pontban is rendelkezik a törvény. A 17§ a fogyatékos személyek lakhatásával kapcsolatban a fogyatékos személy választási szabadságát emeli ki. A felsorolásnál az otthoni és lakóotthoni lakhatási forma mellett helyet kap az intézményi lakhatás is, azaz az 1998-as törvény az intézményi lakhatást továbbra is támogatja.

„17. § A fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelelő – családi, lakóotthoni, intézményi – lakhatási forma megválasztásához.”

E cél a törvényben előremutató, gyakorlati megvalósítása azonban megfelelő programok hiányában nem hoz változást. Ugyan a törvény maga tesz utalást a „Zárórendelkezés” 29§ 5. pontjában e programra, széleskörű, a rendszert alapjaiban átalakító gyakorlatba való átültetése azonban elmarad:

„A fogyatékos személyek számára tartós bentlakást nyújtó intézményeket fokozatosan, de legkésőbb 2010. január 1-jéig át kell alakítani olyan módon, hogy az önálló életvitelre személyi segítéssel képes fogyatékos személyek ellátása kisközösséget befogadó lakóotthonban történjen, továbbá az arra rászoruló súlyos fogyatékos személyek számára humanizált, modernizált intézményi ellátást kell biztosítani.”

A 29§ tehát a kisközösségeket befogadó lakóotthonokat emeli ki, a súlyos fogyatékos személyek számára azonban továbbra is az intézményes ellátást jelöli meg, még ha humanizált, modernizált formában is. Ma, 2015-ben, amikor ez az anyag készül, már tudjuk, hogy ez a cél nem teljesült. 2010 után a kormány új tervet készít a nagy intézmények lebontására, melyet „Stratégia” címen tesz közzé.