4.4. Anglia

A kitagolás időbeni megjelenését tekintve Anglia a 70-es években indítja el intézkedéseit. Nemzetközi szinten így az angliai folyamatok nem tartoznak a legkorábban induló folyamatok közé, mégis közel negyven évvel több tapasztalattal rendelkeznek e területen Magyarországhoz viszonyítottan. A 60-as évektől az angliai intézményi ellátás történetében viszonylag jól elkülöníthető fázisok figyelhetőek meg.

Az angliai folyamatokat Aselmeier (2008) négy nagyobb időszakra osztja. A II. világháború után a 70-es évekig a felnőtt értelmi fogyatékos személyek családon kívül nagy intézetekben éltek. A 60-as években az intézetek működésével kapcsolatos botrányok és a folytatott vizsgálatok következményeként az angliai kormány intézkedései az értelmi fogyatékos személyek elhelyezését az egészségügyi területről áthelyezi a kommunális területre. A második fázis a 70-es évektől a 80-as évek végéig tartó időszak, melyben az intézménytelenítés kapja a fő szerepet. Ennek következtében a 80-as évektől a 90-es évek elejéig a nagy intézetekben lakó fogyatékos személyek száma a felére csökkent. A harmadik időszakban a 90-es évektől a National Health and Community Care Act törvény válik meghatározóvá. Ahogy a neve is mutatja a 90-es évektől a „Community Care” válik vezető nézetté. A negyedik időszakban 2001-ről a „Valuing People” kormányzati dokumentum, mely az értelmi fogyatékosok és családjaik helyzetét kívánja javítani, a dokumentumban a személyre szabott szolgáltatások válnak hangsúlyossá és a társadalmi részvétel támogatása kiemelkedő fontosságúvá válik (lásd Kézenfogva Alapítvány 2008).

A Kézenfogva Alapítvány szakértői anyagában az értelmi fogyatékos személyek lakhatását tekintve arról számol be, hogy Angliában, 2008-ban a kis létszámú lakóotthonok és az egyre inkább teret nyerő támogatott lakhatás jelentette az ellátás fő pillérét.