4.1. Mi maga a kitagolás?

Az intézménytelenítés, vagy deinstitualizáció, vagy kitagolás fogalma a totális intézmények felszámolását célzó folyamatok összessége. A fogalom egyrészt erősen kötődik az 50-es években megjelenő antipszichiátriai mozgalmakhoz. A gyógypedagógia vonatkozásában a kritika kereszttüzébe került ideg- és elmegyógyintézetekben gyakorta működtek külön részlegek, melyeket értelmi fogyatékos személyek számára tartottak fenn. Másrészről a nagy, fogyatékos személyek számára fenntartott szociális intézmények felszámolása köthető ide, hasonlóan az ideg- és elmegyógyintézeteket érintő folyamatokhoz, a kritikai hangok következtében megjelenő reformkoncepciók az intézetek humanizálását, felszámolását tűzik ki célul. Emellett megjelennek civil kezdeményezések, melyek gyakorta hozzátartozók kezdeményezésére indulnak és tesznek lehetővé alternatív lakhatási formákat az értelmi fogyatékos felnőttek számára.

Az intézménytelenítés fogalmának viszonylagosságát jelzi, hogy míg Magyarországon ma a nagy, akár több száz fős intézmények megszűnéséről beszélünk e fogalom kapcsán, az intézménytelenítés történetét szemlélve ugyanezen fogalmat használták a kisebb csoportos lakóotthonok felszámolására is (Aselmeier 2008) (lásd még Bugarszki 2011). Jelen tanulmány az intézménytelenítést és a kitagolást szinonimaként használja.