5.5. A komplex fogyatékosság
A berlini ellátás keretén belül megjelenő hiányosságok nem izolált jelenségek. A német szakirodalomban a 90-es évek óta egyre gyakrabban fogalmazódik meg a kétosztályos ellátással szembeni kritika (Fornefeld 2008). A minőségi ellátásra azok a személyek tarthatnak igényt, akik könnyen integrálhatóak, akik a lehető legkevesebb energiaráfordítást jelentik az intézmények számára. Akik e feltételeknek nem felelnek meg a lakóotthonok keresésénél nehézségekbe ütköznek, vagy esetleg nem kapnak ellátást. Fornefeld (2008) ide sorolja azokat az úgynevezett értelmileg akadályozottsággal élő embereket, akik
- halmozottan fogyatékosok
- fokozott támogatásra, ápolásra szorulnak
- magatartászavarokat mutatnak
- krónikus betegek
- verbálisan nem kommunikálnak
- autizmussal élnek
- pszichés zavarokkal élnek
- traumákat éltek át
- migránsok
- szenvedélybetegek
- bűnelkövetők
A csoport tehát nagyon heterogén, közös azonban bennük az őket érintő kirekesztő folyamat. Fornefeld (2008) a jelenség megragadására a komplex fogyatékosság kifejezést használja. A szakmai, elméleti párbeszéd az ellátórendszer problémáiról tehát jelen van a német szakirodalomban, az utóbbi években egyre intenzívebben. A gyakorlat azonban csak nehezen reagál ezekre a kritikai hangokra.