A megosztott csoport

Ezt a szervezési formát, ahol a csoportot ketté- vagy több párra osztjuk, Hauer (1994) akkor ajánlja, amikor a mozgássor magyarázata és labda nélküli gyakorlása után a mozgást labdával szeretnénk gyakoroltatni. Ezzel az ütéstechnika variálható felhasználhatóságát szeretnénk megszilárdítani minél több labdakontaktussal (ütésszám) a legkülönbözőbb ütésvariációkban.

A legmegfelelőbb gyakorlási mód megosztott csoportnál a folyamatos gyakorlás állomásokkal. Ennél a formánál az egyes állomásoknál vagy ugyanazt a tanulási lépést lehet gyakoroltatni különböző akciós- és gyakorlási formákban, vagy különböző feladatokat kell megoldani. A “folyamatosság” itt a bizonyos időközönkénti állomásváltást jelenti.

Bár az oktatónak funkciója itt lehet a puszta megfigyelés is, általában az egyik részcsoporttal játszik együtt, vagy az egyik tanulóval áll párba.

A részcsoportokban az adott feladatnak megfelelően különböző intenzitási fokok alakulnak ki. Annál a csoportnál, amelyik az oktatóval együtt dolgozik, a mozgás elsajátítása áll az előtérben, módszertani segédeszközök bevonásával, mint például mozgásos feladat, mozgáskorrektúra, mozgási útmutatások valamint verbális és optikai segédlet. Az állandó ellenőrzés és az ebből fakadó intenzív fáradozás, hogy az utasításnak megfelelően dolgozzon, nemritkán fokozott pszichikai és fizikai feszültséget okoz, mely kedvezőtlenül befolyásolja a motorikus tanulást. A társsal való gyakorláskor a tanuló nem áll az oktató - bár jó szándékú, mégis mindig kritikus - tekintetének nyomása alatt. Szabadabbnak érzi magát, és így megtalálhatja a hozzá legjobban illő gyakorlási formát.

A helytelen mozdulatok beidegződésének veszélye az állandó kontroll hiányában sem áll fenn, hiszen az oktató folyamatosan szemmel tartja a csoportot, szükség esetén utasításokat adhat, és az adott csoport kis idő múlva újra az oktatóval fog gyakorolni.

A csoport megosztásával lényegesen megnövekszik az ütésszám.

A tanár nélkül gyakorló részcsoportok hangulata általában oldottabb, mint azoké, akik az oktatóval együtt dolgoznak.

Az oktató nélküli csoportokban, ill. párokban a tanulók átvehetik a tanár szerepét. Ezeknek a tanulóknak “asszisztensként”, “diákjaik” megfigyelésével, akiket korrigálhatnak illetve megerősíthetnek, lehetőségük nyílik mentális tanulásra.

A csoport megosztása erősíti a közösségi érzést, ha tagjai felelősséget éreznek egymás iránt és segíteni akarnak egymásnak.

A megosztott csoport további előnye a csoporttagok önállóságának növekedése. Az a csoport, amelyik nem a tanárral dolgozik, megtanul figyelni a labdára, betartani a gyakorlási időt, és fegyelmezetten viselkedni akkor is, amikor az oktató nincs jelen.

A csoport megosztásának feltételei:

• A csoporttagoknak képesnek kell lenniük a labdát a kívánt módon dobni ill. ütni
• Ha ez a feltétel nem adott, akkor szükséges egy adogatógép, segítők (szülők), vagy segédeszközök (ütőfal)
• A tanulóknak tisztában kell lenniük a mozgás lényeges pontjaival (kontrollpontok)
• A megelőző gyakorláskor a tanárral a mozgássort nyersformában el kell sajátítani
• Egy rendkeret, tekintettel arra, hogy a tanár minden csoportot szemmel tart és a csoportok nem akadályozzák ill. veszélyeztetik egymást.
• Fegyelem és helyes beállítódás

Amennyiben ezek a feltételek adottak, a megosztott csoportot mint szervezési formát olyan gyakran kell alkalmazni, amilyen gyakran csak lehet.

A megosztott csoport felállási és gyakorlási formái

• FF: párokban egymással szemben
  GyF: A tanulók az oktató oldalán átveszik az adogató szerepét
  Variáció: A D-vel, B L-lel, C E-vel
  Bizonyos idő elteltével az óra járásának megfelelő irányban cserélni (folyamatos köredzés)
• FF: párokban egymással szemben
  GyF: forgás, oldalt minden tanuló először az Oktatótól, majd E-től, végül F-től
  3 labdát (kézzel dobva)  - mialatt E A-nak adja a labdákat, Oktató már játszik B-vel 
• FF: párokban (kereszt ill. hosszú egyenes ütés)
  GyF: az Oktató figyel vagy ő is adogat - haladók számára
• FF: Oktató tanulópárral - adogatógép tanulópárral
  GyF: Az Oktató 2-6 ütést vált D-vel, majd C-vel - ue. adogatógéppel
• FF: Oktató két tanulóval
  “Asszisztens” (D) egy “tanulóval” (C)
  GyF: A és B felváltva ütnek “nyolcasban” (A fonák, B tenyeres, A tenyeres, B fonák, stb.)
  kézből adogat, C és D tenyereseket ütnek
• FF: Oktató egy tanulóval
  GyF: “Asszisztens” tanulópárral: Oktató A-val gyakorol, B és C felváltva ütnek D-vel
  Feladat:  Hányszor tudja 3 játékos megütni a labdát anélkül, hogy leesne
  Egy 5-ös csoportnál D kap egy társat (E)
  A “lecke” befejezése után A és B cserélnek. Az új hármas ill. négyes csoport megpróbálja megjavítani a régi rekordot. 
• GyF: kevert gyakorlás
  1. állomás: A játszik az oktatóval
  2. állomás: B röptét üt az adogatógéppel
  3. állomás: C a falra üt
  4. állomás: D 20” oldalazó lépés, 20” fekvőtámasz, 20” guggolásból felugrás, közte szünet 30”
  Intenzitás: szubmaximális, állomásváltás 4 percenként

• állomás: E felkészül a 4-es állomásra
  GyF: köredzés különböző terheléssel
  pl.: A alapvonaldrillt játszik (1. állomás) (30 labda/intenzív)
  B (2. állomás) és C (3. állomás) röpte abba az irányba, ahonnan a labda jön (közepes terhelés)
  D (4. állomás) összeszedi a labdákat (kis terhelés) vagy felkészül a cserére (az óramutató járásának megfelelően)
  D az 1. állomásra megy 

A csoportok létszáma feltételez úgynevezett ideális állapotot, melynek során figyelembe veszik, hogy hányan játszanak az adott pályán egyidőben. Gyakran előfordul, hogy a csoportokban van hiányzó, vagy esetleg többen is hiányoznak, ezért a feladatokat, edzés közben is sokszor változtatnunk kell, ezért az alábbiakban ismertetett csoportfeladatok csak korlátozottan érvényesek.  

Nagy csoport - hat fölötti létszámmal

A hat fölötti létszám mindenekelőtt hobby csoportokban gyakori, iskolákban és azóvodában, amikor a gyerekek nem a mozgás elsajátítására törekszenek, hanem hozzászoknak a labdához és az ütőhöz.

Jól szervezett nagycsoportos oktatásnál valószínűleg elérhető egy bizonyos hatásfok, különösen akkor, ha a csoport felosztásával és “asszisztensek” alkalmazásával (oktatók, szülők, tanulók tanárszerepben ill. adogatógépek) megnövekszik a foglalkoztatottsági fok.

Ha nem tudunk további adogatókkal dolgozni, akkor az oktató az ún. “kettős etetést” alkalmazza. Ekkor mindkét csoportnak adogat, közvetlenül egymás után úgy, hogy nagyjából ugyanannyi idő alatt kétszer annyi tanulót lát el labdával.

Általában azonban a nagy létszámú csoportok oktatásának intenzitása elmarad a kis létszámúakétól. Elsősorban a hibaelemzés és javítás nem kielégítő.

Öt-hat fős csoport

Ez a létszám különösen gyerekek (6-9 éves korig) oktatásában vált be, mivel itt az ütésformák elsajátítása mellett mindenekelőtt szoktatási- és ügyességi, valamint általános mozgást koordinációt fejlesztő gyakorlatokkal dolgoznak. Lehetőség szerint ekkora csoportnál is alkalmazni kell a csoportfelosztást, ahol egy állomáson mindig ott van a tanár, a második és harmadik állomáson pedig adogatógép, ütőfal, tanuló-asszisztens vagy ügyességi- ill. kondicionáló gyakorlatok jöhetnek szóba. A csoport kettéosztása - “kettős etetéssel” - is alkalmazható.

Ha a csoportot nem osztja fel, a tanárnak arra kell törekednie, hogy a csoportot mozgásban tartsa. Az 1x ütés és 5x várakozás aránya mindenesetre túl alacsony ütésszámot jelent. Ennek a gyakorlási formának ezért csak akkor van értelme, ha az oktató valamilyen oknál fogva nagyobb hangsúlyt fektet az ütés mozdulatra, mint a nagyobb ütésszámra. Ez inkább a statikus gyakorlatok során fordul elő.

Felnőtt oktatásban ez a viszonylag nagy létszám legfeljebb a kezdőknél alkalmazható.

Haladók oktatásában ez inkább kerülendő, mert alig van lehetőség a hibák kijavítására és személyes foglalkozásra.

Lehetséges gyakorlási formák 5-6 fős csoportban:

• “nyolcas”
• “nagy forgó” 
  1. többletfeladat nélkül
  2. többletfeladattal - pl. 5 labdát összegyűjteni és a kosárba dobni vagy különböző lábmunkákat gyakorolni (oldalazó lépés, szökdelés, hátrafelé futás)

Négy fős csoport

A kezdő csoport ideális létszáma. A gyakorlási idő és a szünet közti kedvezőtlen 1:3 arányt a jó oktató korrigálni tudja azáltal, hogy gyakoroltatja az ütésformákat labda nélkül, kondícionáló és más feladatokat épít be az oktatási folyamatba vagy felosztja a csoportot. A négyes csoport egyik közkedvelt gyakorlási formája a felosztás két párra, melyekből az egyik a tanárral gyakorol, mialatt a másik a már tanultakat mélyíti el.

Ha rendelkezésre áll egy adogatógép, akkor az egyik pár azt gyakorolja a géppel, amit már azelőtt a tanárral átvettek.

A négyes csoport igen alkalmas kisebb versenyekre a párok között, egy pár és az oktató között, mialatt a másik pár bemelegít, hogy utána még jobb lehessen az oktatóval vívott játszmában.

Nem jelentéktelen az sem, hogy valamelyikük akadályoztatása esetén még mindig egy igen kedvező hármas csoport alakul ki.

Gyerekeknél is ajánljuk a négyes csoportot, mert alkalomadtán előfordul, hogy ketten összeállnak és kizárják a harmadikat a játékból. Négy gyereknél ez a probléma nem fordul elő.

Három fős csoport

Ha a tanulók már jól ütik egymás között a labdát, ami gyakorlatilag a haladó stádium jellemzője, a 3 fős csoport az ideális.

Gyakorlási formák

• Csoportmegosztás (A tanár A-val játszik. B C-vel játszik)
• Kevert köredzés
  A a megbeszélt feladatot gyakorolja. Az Oktató és B adogatják a labdát.
  B előkészületként kondicionáló feladatokat teljesít. B adogathat viszont a tanár helyett is, ha az jobban akar figyelni A-ra. Állomásváltás 3-5 percenként
• Verseny kettő egy ellen
  A játszik B és C ellen. A tanár figyel rájuk, és ügyel arra, hogy A-nak egyenlő esélyei legyenek a másik kettővel szemben. Ez úgy lehetséges, hogy B és C eközben plusz feladatokat kapnak, vagy A kap némi könnyítést.
• Köredzés különböző terheléssel
  Drillgyakorlatok, melyeknél az oktató bizonyos számú labdát adogat a kosárból A-nak. B és C úgy ütik vissza A labdáit, hogy ne zavarják őt abba, hogy az oktató labdáit vissza tudja ütni. Példánkban B és C röptézik kereszt vagy hosszú egyenes labdákkal, mivel A szintén egyeneset üt. A terhelés és pihenés aránya 1:2 igen alkalmas az intenzív intervall-módszer utáni drilltréningre. Előfeltétel, hogy B-t és C-t is csak kis mértékben terheljük.
  Variáció: A pihen a terhelés után és csak C röptézik. Ennek az az előnye, hogy A gyorsabban kipiheni magát és fel tud készülni a következő intenzív terhelésre.

Tanulópár

Bár két tanuló esetében nem beszélhetünk csoportról, ezt a formát is figyelembe kell vennünk, hiszen igen gyakran előfordul

Ennek oka lehet, hogy egy hármas csoportból valaki hiányzik, házaspárok jelentkeznek, vagy nem sikerült egy harmadik, megfelelő partnert találni.

Kezdő oktatásában a tanulópár igen kedvező szervezési forma, mivel meglehetősen intenzív gyakorlást tesz lehetővé.

Gyakorlási formák

• Az Oktató A-val játszik - B szünetel vagy aktívan pihen
  mivel a hosszabb ideig tartó ritmikus adogatás mindenekelőtt a mozgássor tanulási szakaszában igen fontos, ezért ez a forma kiválóan megfelel kezdők oktatására. A terhelés és pihenés 1:1 aránya is a tanuló javára válik, mivel a legtöbb tanuló nem bírná a teljes gyakorlási időt kondícióval  ill. koncentrációval.
  A terhelés időtartama intenzitástól függően 1-5 perc.
  A szünetét töltő tanuló, aki éppen nem dolgozik a tanárral, idejét aktív pihenéssel töltheti:
  • laza ütögetés falra
  • koordinációs gyakorlatok labdadobásra és a lecsapás mozgássorára
  • a társ megfigyelése és a hibák elemzése
  • labdaszedés
• Az Oktató A-val és B-vel játszik egyszerre
  Ennél a gyakorlási formánál alkalmazhatunk:
  • “kettős etetést” - azaz az Oktató adogat A-nak egy labdát, majd rögtön ezután B-nek egy labdát, így ugyanannyi idő alatt, míg különben csak egy tanuló kapná a labdákat, mindkét tanuló ugyanannyit üt
  • B labda nélkül gyakorolja az ütés mozdulatát, miközben A visszaüti a labdát
  • A visszaüti a labdát és rögtön visszaszalad a kiindulópontra - ezalatt B üti vissza a labdát majd szalad vissza a kiindulópontra stb. Itt a tanulók folyamatosan mozgásban vannak, és megtanulják, hogyan fussanak a labdáért és vissza a kiindulópontra. Ha a labda az alapvonalon kívülre esik, akkor a játék automatikusan elveszti ritmusát, ami kezdőknél nem feltétlenül előnyös, haladók esetében viszont nehezebb feladat elé állítja a tanulót. Ez a gyakorlási forma nagyon jól alkalmazható a tanár elleni csapatversenynél.
• Az Oktató A-val játszik - B az “árnyékában” gyakorol labda nélkül - B nyugodtan koncentrálhat a mozgás kivitelezésére, anélkül, hogy a labda zavarná.
• Az Oktató A-val játszik - B az adogatógéppel gyakorol
  Ez és az előző gyakorlási formák nagyon intenzívek, mivel a tanuló tulajdonképpen a gyakorlat egész ideje alatt mozgásban van
• A játszik B-vel
  Ezt a gyakorlási formát általában a haladók és a versenysportolók edzésén láthatjuk, amikor az edző a technikai és taktikai elemzésre koncentrál. Kezdők esetében egyszerű játékként alkalmazzuk, amelyben a tanuló bebizonyíthatja ügyességét, labdakontrollját a rendszertelen labdáknál is.