Egyéni és csoportos oktatás

Az utóbbi húsz évben a tenisz oktatása megváltozott, míg a hetvenes években az egyéni óra volt általános, és a csoportos oktatás inkább kivételt képezett, addig ma ez pontosan fordítva van. Bár az utóbbi évtizedben a tenisz népszerűségének fennmaradása  mellett, más, vonzó sportágak is fejlődésnek indultak, és sok tenisztanulót csábítanak a könnyebben és gyorsabban megtanulható mozgásformák. Az extrém-, kalandsportok és a golf elterjedése és nagyobb rétegek által való elérhetősége szintén kedvezőtlenül hatott a tenisz iránti érdeklődésre.

A csoportos oktatás térhódítása lassú folyamat volt, hiszen még a 70’-s évek végén is elutasították ezt a fajta oktatást a teniszedzők. Fenntartásaiknak egyik oka az volt, hogy a csoportos oktatás speciális szervezési formái és új, mindenekelőtt magasabb pedagógiai és pszichológiai követelményeket támasztanak az oktatóval szemben. A lassan meginduló változás további oka volt, hogy először a hetvenes évek végén, a tenisz-boom megjelenésével már volt elég tanulni vágyó, akikből homogén csoportokat lehetett összeállítani. Amikor aztán olyan nagy lett az érdeklődés, hogy már kevés volt az oktató ahhoz, hogy az érdeklődők igényeit az egyéni képzés keretein belül kielégítsék, a csoportos oktatás kedvelt megoldási formává vált. Az adogatógép alkalmazása is pozitívan hatott a csoportos oktatásra való áttérésre, mivel jelentősen megnövelte a foglalkoztatás intenzitását. Ma a csoportos oktatás mindenekelőtt a kezdő gyerekek oktatásában maradt uralkodó szervezési forma. Később már a felnőttek is elfogadják a csoportos oktatást, gondoljunk csak az egyre gyakoribb intenzív kurzusokra, tenisztáborokra, vagy a klubokban folytatott edzésekre. Aki egyszer gátlásait legyőzve a csoportos oktatás mellett döntött, meg tudja becsülni annak előnyeit a jól szervezett oktatást és azt, ha az oktató rendelkezik a szükséges pedagógiai és pszichológiai ismeretekkel. Ezek nélkül ugyanis a csoportos oktatás kezdettől fogva kudarcra van ítélve, mivel a több személy csoportként való foglalkoztatása automatikusan konfliktuslehetőségeket rejt magában, amelyeket az oktatónak kell megoldani. Ez minden bizonnyal nehézséget jelent az egyéni oktatásban a megszokott oktató és tanuló közötti kapcsolattal szemben. A csoportos oktatás legfőbb sikerét az jelenti, ha a legmagasabb foglalkoztatottsági fokot elérjük, aminek következtében minden tanuló edzés alatti ütésszáma megközelíti az egyéni oktatásban résztvevőkét. A 45 perc alatti kétszázas ütésszámot egy hármas csoportban jó átlagnak fogadhatjuk el. Ahhoz, hogy magas ütésszámokhoz jussunk, ami bár nem az oktatás színvonalát, de legalább a gyakorlási lehetőséget jellemzi, az oktatónak jól átgondolt gyakorlási formára, egy minimálisan 40 labdából álló készletre és két labdatartó kosárra van szüksége. Jól ellátott tenisziskolák, klubok 200 labdás labdagyűjtő kocsival és több gyűjtőeszközzel rendelkeznek. Egy további problémát jelenthet a résztvevők egymás, illetve a résztvevők és a tanár közötti viszony, mely veszélyforrásként jelentkezhet a tudásszint és életkor szerint nem egységes csoportoknál. Az oktatónak arra is figyelnie kellene, hogy minden tanulójával lehetőleg sokat foglalkozzon személyesen is, megakadályozva ezzel egy esetleges konfliktus kialakulását. A csoportos oktatás gyakorlatában jó szervezéssel megoldható, hogy minden tanuló bizonyos időközönként a tanárral is játsszon, s így - bár csak rövid időre - gyakorlatilag egyéni oktatásban vegyen részt. Különösen olyan csoportokban, ahol nagyobb különbségek vannak a résztvevők teljesítőképességében, próbálja meg az oktató ilyen “egyéni leckékkel” kielégíteni a tanulók igényeit.

Tehát a csoportos oktatás előnyei

• magas motiváció
• csoportdinamika
• jobb helykihasználtság
• költség megtakarítás

Az egyéni oktatásnak ott van létjogosultsága, ahol a tanulónak a csoportban beilleszkedési nehézségei vannak, vagy hosszabb ideig van szüksége arra, hogy az oktató csak vele foglalkozzon. Az előbbi idősebbeknél fordulhat elő, akiknek gátlásaik vannak a fiatalabbakkal szemben, utóbbi pedig azoknál a tanulóknál, akik az új mozgássorokat különösen nehezen sajátítják el, vagy akiknél egyszerre sok hibát kellene javítani.

Azoknak a tanulóknak is az egyéni oktatás jelent jobb megoldást, akik egy jól játszó társat keresnek, hogy ütéseiket stabilizálják vagy intenzíven gyakorolják.

Az egyéni oktatás előnyei

• személyesebb oktatás
• jobb elemzési és javítási lehetőségek
• intenzívebb, egyénre szabott terhelés

Az ideális megoldást - amely minden bizonnyal az egyéni és csoportos oktatás kombinációjában rejlik - az oktatónak kell a tanuló igényeinek megfelelően megtalálnia.