Gyorserő

A teniszezésben nagy hangsúlyt kap az „első lépés” és gyors irányváltás, a megfelelő időben előkészített ütésmozdulat. A játék ezen elemei arra vonatkoznak, hogy a játékos képes legyen felülkerekedni saját testének (testtömegének) lendületén és megkezdhessen egy bizonyos mozdulatsort. Azok a játékosok képesek a nagy erejű ütések, gyors adogatások végrehajtására, akik erejüket a leghatékonyabban képesek felhasználni ezekben a helyzetekben. A gyorserő vagy robbanékonyság fejlesztésének egyik módszere a pliometrikus edzés.

Pliometrikus gyakorlatok

A pliometrikus gyakorlatok fiziológiai alapja az izomműködés „nyújtás-összehúzódás” ciklusa. A hirtelen megnyúlásra az izmok gyors összehúzódással válaszolnak. Amennyiben a nyújtás fázisa időben és a megnyúlás hosszában nem lép túl egy adott mértéket, akkor az ezt követő koncentrikus kontrakció hatékonysága (ereje és gyorsasága) nagyobb lesz, mint előzetes megnyúlás nélkül. (Hedrick, 2003)

A pliometrikus hatás leggyakrabban a szökdeléses edzésgyakorlatok végzése közben érvényesül.  Jelen esetben az edzésmódszer úgy fokozza a játékos robbanékonyságát, hogy a felugrás utáni talajra érkezés létrehozza a gyors excentrikus kontrakciót (fékező erőhatást eredményez), majd ezt az ismételt felugrás erőteljes koncentrikus izom összehúzódása követi.

Az alsó végtagi pliometrikus gyakorlatokat két nagy csoportba szokták sorolni, aszerint, hogy mennyi ideig tart a kontaktus a talajjal. Így megkülönböztetünk (1) gyors válaszidejű és (2) lassú válaszidejű gyakorlatokat. A gyors válaszidejű gyakorlatok elsősorban a lábmunka hatékonyságát fejlesztik. A lassú válaszidő általában a nagy kiterjedésű mozdulatokkal végzett pliometrikus gyakorlatok jellemzője, mint pl. a felugrások, ahol nagyobb erőnek kell felépülnie a feladat végrehajtásához, ebben az esetben szükségessé válik a hosszabb ideig tartó talajjal való érintkezés.  A lassú válaszidejű gyakorlatok a az ütésmozdulat sebességét, a test nagyobb szegmenseinek gyorsítását hívatottak fejleszteni.