Skip navigation

Tenisz a 20. század utolsó évtizedeiben

A tenisz népszerűsége egyre növekedett és Wimbledonban 1986-ban márfehér labda helyett sárgát használtak a teniszközvetítések élvezetesebbé tétele miatt. Ennek a változásnak és a korszak nagy játékosainak köszönhetően a tenisz valóban elérte népszerűségének csúcsát, mely az egyre növekvő pénzdíjakban is megmutatkozott. A ’80-as évek közepétől újabb sztárok tűntek fel, mint például Ivan Lendl, akit erős, dinamikus, pörgetett ütései, valamint különleges kondicionális képességei miatt a mai „erőjáték” atyjának tartanak. 1984-ben sikerült először egy nagy Grand Slam verseny döntőjében McEnroe-t megvernie, melyet további hét siker követett. Szőke (1974) írja, hogy a más stílust képviselő Mats Wilander szintén hétszer tudott nyerni a négy nagy verseny valamelyikén és segítségével a svéd Davis-kupa csapat 1984-ben megnyerte a „salátástálat”. Wilander az 1996-os visszavonulása után jelenleg is a nemzetközi teniszben tevékenykedik, immáron sportriporterként. 1985-ben tűnt fel egy fiatal tehetség, a német Boris Becker, aki a legfiatalabb versenyzőként, 17 évesen nyerte meg a wimbledoni bajnokságot. 1988-89-ben ő vezette győzelemre a német Davis-kupa csapatot és sok emlékezetes csatát vívott Ivan Lendl-lel és Stefan Edberg-gel. Becker híres volt bomba adogatásairól és gyilkos tenyeres ütéseiről, de egykezes fonákját is tökéletessé csiszolta. A már említett Stefan Edberg volt a valaha is élt legjobb szerva-röpte játékos, remek lábmunkával és kiváló hálójátékkal rendelkezett. Az amerikai André Agassit nagy lázadóként ismerte meg a világ. Könyvében (Agassi, 2010) is kitér erre az időszakra, amikor a hosszú hajjal és rövid farmernadrágban játszott, majd ezt követően vált a Bollettieri Tenisz Akadémián a világ egyik legjobb teniszezőjévé. Eközben nyolc Grand Slam-tornát és egy olimpiai aranyérmet is nyert, nem mellékesen 60 millió dollárt ütögetve össze. Ebben az időszakban kezdte profi pályafutását a szintén amerikai, későbbi sokszoros bajnok Pete Sampras, aki Agassi-val egy évtizedig ádáz küzdelmet vívott a tenisz különböző szentélyeiben. Sampras később legyőzte Lendl-t, McEnroe-t és Agassit is az US Open döntőiben. Hétszer nyert Wimbledonban, ötször az US Openen és kétszer az ausztrál nyílt bajnokságon.

A női tenisz legkiemelkedőbb alakja minden bizonnyal a német Steffi Graf volt, aki karrierjének első éveiben Martina Navratilovával, majd később Szeles Mónikával vívta emlékezetes párharcait. Navratilova 1987-ig szinte egyedül uralta a női mezőnyt, amikor is a 16 éves német lány nagy meglepetésre bekerült a francia nyílt teniszbajnokság döntőjébe, és győzelme után hamarosan átvette a világranglista első helyét. Graf 22 egyéni Grand Slam versenyen diadalmaskodott, és 1988-ban sikerült megnyernie mind a négy nagy bajnokság mellett az olimpiai aranyat is. Tiszteletére nevezték el ezt a teljesítményt Golden Slam-nak, mivel korábban ez még soha nem sikerült senkinek. Navratilova után Graf legnagyobb ellenfele a Vajdaságból származó, de amerikai színekben versenyző Szeles Mónika lett, mely a párharcnak egy sajnálatos eset vetett véget: Szelest 1993–ban a német lány fanatikus szurkolója a mérkőzés pihenőideje alatt hátba szúrta. A nyolcszoros Grand Slam győztes Szeles Mónika felépülése után már csak egy nagy Grand Slam tornát tudott nyerni. A félig magyar származású Martina Hingis szintén nagyon fiatalon a csúcsra ért, de egy bokaszalag-szakadás miatt időlegesen abba kellett hagyni a versenyzést, pedig már világranglista első helyén állt. Hosszú évek után, nagy meglepetésre visszatért a tenisz világába, és párosban újra eredményesen szerepel. 

A kor legjobb magyar játékosa Taróczy Balázs volt, akit eredményei révén minden idők legsikeresebb magyar férfi teniszezőjeként tartanak számon. 1976-tól 10 éven keresztül volt a világ legjobb 50 játékosa között, olyan sztárokat legyőzve, mint Lendl, McEnroe vagy a francia Yannick Noah. Taróczy legnagyobb sikereit a svájci Heinz Gündhardt-tal érte el 1981-ben a francia nemzetközi bajnokság megnyerésével, majd 1985-ben wimbledoni bajnokként. A mesterek tornáját három ízben nyerték meg Londonban. Taróczy a magyar Davis-kupa csapat tagjaként aratott 76 győzelme rekordnak számít. (Kelemen, 1988)

A legismertebb magyar női teniszező Körmöczy Zsuzsa után Temesvári Andrea, aki 13 évig volt a magyar ranglista élén. 1983 és 1987 között a világ 20 legjobb teniszezője között említették. Martina Navratilovával megnyerte a Roland Garros-t, a döntőben Steffi Graf, Gabriella Sabatini kettőst győzték le. Temesvári sérülései miatt azonban korábbi sikereit már nem tudta megismételni és 1997-ben vonult vissza.

Az 1990-es évek jelentős magyar férfi teniszezői Noszály Sándor, Sávolt Attila és Bardóczky Kornél voltak. A nőknél Mandula Petra, Kuti-Kiss Rita és Kapros Anikó érdemelnek említést. 

Boris Becker

Stefan Edberg

Szeles Mónika

Taróczy Balázs és Heinz Gündhardt