Teniszjáték az 1920-as, ’30-as és ’40-es években

Lassan kialakulnak a teniszoktatás modern módszerei azaz lényegesen lerövidül a képzés. Sokat színesedik maga a játék is, melynek eredményeképpen a mérkőzések során a nyesett ütéseknek köszönhetően, jellemzőek lettek a hálóhoz való befutások, amikkel a játékosok fel tudtak érni a hálóhoz. A versenyekegyik legmeghatározóbb egyénisége a már említett W. T. Tilden, akit sokan a világ valaha élt legnagyobb játékosának neveznek. Tilden  hosszú ideig uralta a világ férfi teniszét és tette meghatározóvá az amerikai stílust. Bajnokként az egész pályát bejátszotta és „ágyú” adogatása az addig lemért szervák közül a leggyorsabbnak bizonyult, mellyel sikerült rögtön hálózó pozíciót elérnie. Hosszú egyeduralkodása után cask az 1920-as évek közepétől jelent meg a „négy muskétás” néven ismert francia kvartett, vagyis J. Brugnon, J. Borotra, H. Cochet és R. Lacoste, akik szintén sok újat hoztak a modern teniszbe. Köztük H. Cochet játéka jelentette a legmeghatározóbb fejlődést, mert ő az eddigiektől eltérően rövidebb mozdulatokkal és általában felszálló ágban ütötte meg a labdát, jelentősen felgyorsítva ezzel a játékot. Ebben az időben a Davis-kupát, vagyis a férficsapatoknak kiírt nemzetközi tenisztornát az amerikaiak győzelemsorozata után, 1927-től hosszú éveken keresztül a franciák nyerték, mely főleg a salakpályán játszott mérkőzéseknek volt köszönhető.

Tilden és a „muskétások” lerakták a mai modern tenisz alapjait, kialakítva a két említett játékfelfogást. Az 1930-as években az angol Fredd Perry, majd később az amerikai Donald Budge játszott vezető szerepet a wimbledoni tornákon.  A következő évtizedben a II. világháború kényszerpihenőt hozott a teniszben is.

Még a világháború előtti időszakban a női tenisz a férfiak játékához hasonlóan sokat fejlődött. Különösen kiemelkedett a mezőnyből az angol Susan Lenglen, akit az első női teniszsztárnak tekinthetünk, hiszen összesen 81 tornán diadalmaskodott.

Magyarországon ebben az időszakban a férfi mezőnyt Kerling Béla uralta. Kerling európai vonatkozásban is az egyik legjobb játékosnak számított, aki az 1925-ben, a magyar Davis-kupa csapat tagjaként a francia Borotra-t is legyőzte. A következő években a legismertebb magyar játékosok Szigeti Ottó és Gábori Emil voltak, az 1930-as évektől pedig Asbóth József vehette át a stafétabotot, aki 1947-ben megnyerte a Roland Garros-t, sőt Wimbledonban is dobogós helyezést ért el. A férfi profi teniszezők hivatalos életrajzi könyvében, egyetlen magyarként cask az ő neve szerepel. A korszak legjobb magyar női teniszezője Madarász Margit volt. (Szőke, 1974)

Plakát 1920-ból

W.T.Tilden

Asbóth József