A modern tenisz kialakulása és fejlődése
A füves tenisz kezdetei
Az All England Lawn Tennis Club 1877-ben rendezte meg Wimbledonban az első teniszbajnokságot, melyet a tenisz legrégebbi versenyének tekinthetünk. Az első bajnokságon csak a férfi egyes versenyszám szerepelt, melyet S. W. Gore nyert meg. A győztest a következő év döntőbe jutott játékosa kihívhatta és ebben a rendszerben lejátszott wimbledoni bajnokságok utolsó győztese a férfiaknál 1921-ben W. T. Tilden, a nőknél pedig Susan Lenglen volt. (Szőke, 1974) A wimbledoni nemzetközi bajnokság jelenleg is a legismertebb füves pályás teniszverseny, melyen kívül a francia nemzetközi bajnokságot, a Roland Garrost salakpályás világbajnokságként ismeri a teniszvilág, míg a US Opent a New York-i Flushing Meadows-ban rendezik, műanyag borítású pályákon. A “Négy Nagy” (Grand Slam) negyedik versenyét, az ausztrál nemzetközi bajnokságot ma már szintén műanyag borítású pályán játszák.
Az 1900-as évektől az angolok helyett az amerikaiak, az ausztrálok és az új-zélandiak domináltak a tenisz sportban, és ismétlődő sikereiket elsősorban annak köszönhették, hogy alapvonalról a tenyeres és fonák ütést is egyforma biztonsággal ütötték.
A modern tenisz fejlődését négy szakaszra bontottuk, az alkalmazott ütések, a lábmunka és a taktika változása, valamint a nagy játékos-egyéniségek megjelenése tükrében.