Rendszeres hosszú távú oktatás
Az oktatásnak ez a formája évekig tart. Rendszerint gyerekkorban kezdődik, és majdnem mindig akkor végződik, amikor a már serdülő gyerek felismeri, hogy játéktudásának határai vannak. Ütéstechnikailag kifejezve tehát a pre-tenisztől a versenyspecifikus edzés ütésoptimalizálásáig tart. A heti 1-2-szeri edzésen túl a tanulók még kb. heti 3 órát játszanak “szabad játékot” velük azonos képességű játékosokkal, viszont szünidőben ennél lényegesen többet. A rendszeres hosszú távú oktatás hátránya, hogy a tanuló az egyik oktatási egységtől a következőig a tanultak nagy részét elfelejti és ezen túl még hátrányos, hogy a tanultakat a “szabad játékban” gyakorolják és stabilizálják anélkül, hogy a tanár azt ellenőrizni tudná. Sok tanár éppen ezért azon az állásponton van, hogy sokkal jobb lenne, ha a hosszú távú oktatás tanulási szakaszánál először nem lenne „szabad” a játék. A rendszeres hosszú távú oktatás a teniszoktatás legelterjedtebb formája és minden bizonnyal ez a fő oka annak, hogy az ütéstechnika megtanulásához évek szükségesek.
Első oktatási egység | - tanulás és kismértékű stabilizálás |
Játékmentes nap | - a tanultak részleges elfelejtése |
Szabad játék | - legalább részben helytelen mozdulatfolyamatok gyakorlása és stabilizálása, ellenőrzés és javítás nélkül |
Második oktatási egység | - A tanárnak a rossz mozdulatokat javítania kell és módszeresen előröl kell kezdenie |
Haladás az oktatásnál | - a második alkalommal gyorsabban tanul, így az oktatási programban továbbjutunk, mint az első oktatási egységnél, és több idő marad a stabilizálásra |
Játékmentes nap | - tanultak részleges elfelejtése |
Szabad játék | - a részben helytelen mozdulatfolyamatok gyakorlása és stabilizálása ellenőrzés és javítás nélkül |