Ütőleengedés (átmenet az 1. kontrollpontból a 2.-be)
A leengedési fázist szaknyelven előkészítő ütőmozdulatnak is nevezzük.
A leengedés és a “hurok” bemutatása és magyarázata
Akkor beszélünk “hurokról”, amikor a leengedés és a kinyújtózás (direkt ütőmozdulat) megszakítás nélkül megy át egymásba.
- Az 1. kontrollpontból a törzs frontális helyzetbe fordul. Eközben az ütőkar könyöke fejmagasságba emelkedik. Laza és kontinentális fogásnál az ütőfej ekkor magától a 2. kontrollpontba kerül (az ütő “keresztbe fordul”).
- Ugyanez nyújtózó mozdulattal (direkt ütőmozdulat) kísérve labda nélkül.
- Ugyanez labdával.
Menete: Ütő az 1. kontrollpontban - feldobás - leengedés (2. kontrollpont) - ütés - kivezetés
Az adogatást három ízület harmonikus összmunkája felgyorsíthatja. Ezek a váll-, a könyök- és csuklóizület. Összehangolt működésük fokozza az adogatás hatékonyságát, erejét. A váll - mint a legerősebb izület - az adogatás kezdő sebességét biztosítja.
A könyöknyújtás és a csuklóból történő rácsapás tovább fokozza az adogatás lendületét, gyorsaságát. Ha e három izület közül valamelyik kimarad az ütésből, az adogatás lelassul, ezért fontos mindhárom izület együttes működése. A sorrend: váll, könyök, csukló.
A leengedés és a “hurokra” vonatkozó mozdulatok gyakorlása
Labdával:
- az oktató feldobja a labdát – ütőmozdulat
- a tanuló az oktató vagy a saját maga által feldobott labdát minél magasabban elkapja – ütőmozdulat
- a tanuló kíséri a leeső labdát az ütőfejjel a kivezetéskor (“fent felette”)