A tenisz mozgásrendszere (ütések, lábmunka)

A tenisz mozgástanának vizsgálata során, elsősorban a futást és az ütő mozgásokat tanulmányozzuk. A sikeres játék előfeltétele, a futás,- és ütéstechnika ismerete. Mivel a biomechanikai adottságok csekély variációs lehetőségeket tesznek lehetővé, egységes futás,- és ütéstechnikából indulhatunk ki. Ez a megállapítás nem zárja ki, hogy más ütésmozdulat, helyezkedés is eredményes lehet, de ezek általában 1-1 koordinációs, vagy biomechanikai tényezőt figyelmen kívül hagynak és ronthatják az eredményességet. Az egyes játékosok technikájának fejlesztése nagymértékben függ az edzés céljától, azaz attól, hogy a tanítvány élversenyző vagy csupán kedvtelésből játszik, illetve lényeges befolyásoló tényező még, az életkor. Gáspár (1998) szerint sok tenisszel foglalkozó szakembert és játékost is megzavarhat a fogalmak nem egységes értelmezése. Az alábbiakban igyekszünk bemutatni, a különböző ütések rendszerét, törzsfáját.

A különböző ütéseket más-más ütőfogással hajtjuk végre. Kétféle felsorolás ismeretes: az ütő nyelének rövid, közepes vagy hosszú fogása. Az alkarnak az ütő nyéllel kb. 120 fokos szöget kell bezárnia.

Az egy,- és kétkezes fogások felsorolása:

• nyugati fonák (western backhand)
• keleti fonák (eastern backhand)
• kalapács (kontinental)
• semikontinental
• keleti tenyeres (eastern forhand)
• nyugati tenyeres (western forhand)

A kétkezes ütéseknél az ügyetlenebb kéznek segítő, támasztó szerepe van. A kétkezes fonák ütésnél a játékos a segítő kézzel az ütőfejet hátulról támasztja meg, vagy pedig felülről (kontinental) fog rá. Így a kétkezes fonák ütésnél az ügyetlenebb kéz foghatja az ütőt keleti tenyeres fogással, vagy kontinentális fogással. Mindkét megoldás elfogadható, de talán az ügyetlen kéz keleti tenyeres fogása annyiban jobb, hogy ezáltal a találati pont jobban a test elé kerül, ami jobb testsúlyáthelyezést tesz lehetővé.

Az alábbiakban felsorolunk a teniszben ritkábban használatos ütéseket és néhány jellemzőjüket. Az alapütésekről (tenyeres, fonák, röpték, adogatás, lecsapás) már bővebben írtunk.

Félröpte (Half volley)

A félröptét többnyire a pálya közepén ütjük meg, amely egy elkésett röpteütésnek is tekinthető vagy egy felgyorsított alapütés helyett kerül végrehajtásra, melyhez jó időzítés szükséges. A találati pont közvetlenül a talaj fölött van, a kiindulási helyzet ezáltal közel lesz a talajhoz, így a félröpte lehet egyenes, topspin, nyesés vagy ejtés.

Lift

Köztes megoldás az egyenes drive ütés és az átemelés között. A labda enyhén előre pörög, magas ívű és hosszú, ezért a hálónál csak nehezen alkalmazható.

Átemelés

Az ún. egyenes átemelésnél a labda pörgés nélkül magasan száll az ellenfél alapvonala felé. Az előkészítő fázisban a térd hajlításával egyidejűleg az ütőt hátra, felfelé vezetjük röviden, majd alulról meredeken előre és felfelé hajtjuk végre a mozgást. Az ütésre jellemző a kis lendület és a nyitott ütőfelület, melynek során a kar felfelé vezetésével a térdek is kinyúlnak, segítve ezzel a labda pontos irányítását. A találat után az ütő meredeken felfelé tovább vezeti a mozgást.

Lecsapás

A lecsapás az ellenfél átemelésére használt válaszütés, általában a labdát felpattanás nélkül a fej fölött ütjük meg, hasonlóan az adogatáshoz. Az érkező labdához való helyezkedés a játékos pozíciójától függően, az apró lépésektől, egészen a gyors futásig, illetve ugrásig elképzelhető. A pontos lábmunka teszi nehézzé, a precíz végrehajtást. Az adogatással ellentétben, az ütés szöge meredekebb, irányítása a pálya teljes célterületére történik, míg az adogatásnál az adogatóudvarba kell betalálni. A felugrásos végrehajtáskor, az elrugaszkodó láb és a lendítő láb a levegőben ollózó mozgást végez és a talajra a lendítő lábra érkezik a játékos.

Nyesés

A nyesésnél a labda röppályájának íve lapos. Az előkészítés során a felsőtest elfordul, az ütőt hátra, felfelé emeljük, a várható találati pont fölé és az ütést végző karral, azonos oldali lábra helyezzük a testsúlyt. Ütéskor a játékos testsúlya áthelyeződik az ellentétes lábra, az ütő előre, lefelé irányuló mozgással, lehetőleg hosszú ütőkivezetéssel üti meg a labdát. A kivezetés előre és lefelé történik.

Chop ütés (vágás)

Tulajdonképpen a nyesett ütés erőteljes megállítása, illetve lefelé vezetése a vágás. Az ütés kihasználja az ellenfél ütésének dinamikáját, melynek során az ütő roved, vágó mozdulattal, meredeken előre, lefelé irányuló mozgással éri a labdát.

Ejtés

Az ellenfél megtévesztésére alkalmas ütés. A játékos többnyire a pálya belsejéből üti meg a labdát, leginkább keresztbe, az ellenfél térfelére. A mozgás az ütő rövid hátravezetésével és rövid felső ívképzéssel kezdődik, majd egyértelmű előre, illetve lefelé irányuló ütővezetéssel a csukló és az alkar fordításával a labdát hátulról találja el. Az ütő fogása feszes, mely ütésre pedig jellemző, az ütés mozdulat gyors megállítása.

Ha a játékos az egyes ütések végrehajtása után, látja, hogy a labda elérte a megfelelő célterületet, akkor az ütés sikere megerősít, abban, hogy a jövőben is alkalmazza ezt az ütést. Ha az ütés hibás, akkor az információ feldolgozása során, a játékos igyekszik kideríteni a hiba okát. Erre a kivitelezett és az agyban tárolt ütésmód összehasonlítása adja meg a választ. Ezt az összehasonlítást csak akkor tudja elvégezni, ha az optimális ütés jelen van a tanuló emlékezetében.

A megfelelő távolság a labdától fontos feltétele annak, hogy a labdát optimálisan találjuk el. A helyes lábmunka lényeges tényezője tehát az eredményes teniszjátéknak.

Lábmunka

A tenisz alapvetően futásból és ütésekből áll. Ennek megfelelően a következő futás-technikákat különböztetjük meg:

• Ha a labda közvetlenül a játékoshoz érkezik, el kell lépnie a labdától, melyet hátrafelé forduló lépéssel tesz meg, hogy az ütés pillanatában oldalhelyzetben álljon.
• A testtől túl távol érkező labdák esetén néhány lépéssel érkezünk az ütőpozícióhoz, melynek utolsó fázisa, az ütés előtti elfordulás és az ütés irányába való lépés.
• Amikor előre futunk, a lépések egyre kisebbek lesznek, egészen az utolsó előttiig. Az utolsó lépés a labdához határozza meg a labdától való helyes távolságot.
• Távolabbi labdák egy, a labda irányába történő elfordulással és gyors futással érhetők el. Salakpályán az utolsó lépésben csúszunk. Tapadó talajon csúszás helyett futni kell.
• Hátrafelé futáskor igyekszünk megelőzni a labdát, hogy megfelelő helyzetben üssük meg. A hátrafordulás után oldalazó vagy normális futólépésekkel érkezünk a labdához.

Futás közben megütni a labdát csak gyakorlott, jó koordinációs képességekkel rendelkező játékosok tudják, mivel az ütés az utolsó, lassabb lépés alatt történik. Pontos időzítés és optimális testsúlyáthelyezés szükséges hozzá.