Az alapütések oktatásának módszertana

A továbbiakban ennek aktualizált, kipróbált és továbbfejlesztett változatát ismertetjük és ajánljuk. A metodika alapját saját tapasztalataink képezik, melyet munkánk során, mint teniszedző, teniszoktató pedagógus szereztünk. Úgy gondoljuk, hogy a tenisz oktató pedagógusnak a módszertan elsajátítása a legfontosabb.

Mivel a metodika igen sokrétű és minden ütésre kiterjed, jelen tanulmányunkban csak a legfontosabb ütéseket szeretnénk kiragadni és részletesen tárgyalni. Természetesen a módszertanhoz hozzátartoznak a kondicionáló-, verseny- és pszichikai tréning módszerei ugyanúgy, mint a gyermektréning, a háromfokozatú tesztrendszer, az ütéselemzés és a hibajavítás módszertana is.

A jó metodika alapelveket, irányelveket ad és megalkotja azt a keretet, amelyen belül szabad tér áll az oktató rendelkezésére, így mindig jogosan érezheti úgy, hogy saját módszere szerint dolgozik, azaz főként pedagógiai képességeitől függ a siker.

Az ellenőrzőpontos oktatás alapelvei, melyekről úgy gondoljuk, hogy lényegesek, és jellemzőek az ÖTV módszerre, a következők:

Módszertani alapelvek

• Ellenőrzőpontok követése
• A módszernél előnyben részesül a csoportos oktatás
• Progresszív rész- és egészmódszer
• Egységes rendszer minden ütés elsajátítására
• Magasabb foglalkoztatottság speciális szervezeti formákon keresztül
• A terhelés mértéke és a különböző tevékenységi formák - tanulás, gyakorlás, felhasználás - váltakozása
• Programozott oktatás
• ‘Mindent mozgásból’
  A metodika azért kapta az "ellenőrzőpontos módszer" nevet, mivel, ez az ütés elemzése és a mozgás javítása szempontjából elengedhetetlen.
  Egy folyamatos összmozgáson belül az ellenőrzőpontok átmeneti pontokat, azaz egy speciális ütéstechnika hangsúlyos pontjainak elméleti pillanatfelvételeit képezik, melyeket a biomechanikai elvek határozzák meg. Az ellenőrző pontok megmutatják, hogy a mozgás tartalmazza-e a leglényegesebb elemeket. Amennyiben bármelyik ellenőrzési pont hiányzik vagy nem pontos, úgy az oktatásban erre visszatérhetünk és csak a helyes végrehajtás után haladjunk tovább.
  Ahogyan az egész mozgás lényegesen különbözik az egyes részmozgások összegétől, az erre alapul szolgáló automatizált, finoman koordinált mozgásminta révén különböznek az összmozgás ellenőrzőpontjai is a részmozgások ellenőrzőpontjaitól.
  Az ellenőrzőpontok módszertanilag a részmozgások kiinduló- vagy végpontjai, melyek segítségével az összmozgást előkészítés, ütés és kivezetés működésbeli részterületekre tagolhatjuk.

Az összmozgás és az egyes módszertani-tanulásbeli lépések részmozgásainak ellenőrzőpontjai közti különbség ellenére szinte az összes ütéstechnika a 4 ellenőrzőpontra tagolható: (Lásd: a 4. ábrát)

1. ellenőrzőpont: előkészítő-mozgás vége
2. ellenőrzőpont: átmenet vége az előkészítő-mozgásból a közvetlen ütőmozgásba, közvetlen, ütőmozgás kezdete, döntő jelzőpontja a speciális ütéstechnikáknak
3. ellenőrzőpont: találati pont és találati szakasz
4. ellenőrzőpont: kivezetés vége

4. ábra

Az ellenőrzőpontok az időbeli lefutásuk szerint rendeződnek. Módszertanilag azonban egy funkcionális sorrend szerint dolgozunk, melyet az ütés fő cselekvésével kezdünk, a 3. ellenőrzőpontban összevonva, a találati pont és a találati szakaszban gyakorlunk. Ezt követi a 4. ellenőrzőpont tanítása. A kivezetés korai rögzítését azzal indokoljuk, hogy egy mozgás célirányának ismerete rendkívül fontos annak lefutása szempontjából.

Gyakran megfigyelhető, hogy a kivezetés ellenőrzése által az összmozgás korrigálható optimalizálható és csak ezek után bővítjük ki az ütőmozdulatot a 2. ellenőrzőpont által, amely a pörgetés módjáért és az ütés teljes kivitelezéséért felelős. A megfelelő módszerrel történő felépítésnél az 1. ellenőrzőpont legtöbbször önmagától adódik, midőn az ütő lendületesen a 2. ellenőrzőpontba jut.

Örök módszertani vita, hogy a parciális és a globális; rész- vagy egész módszer a célravezetőbb-e?

A parciális módszerben az összmozgás lényeges elemei lépésenként - fokozatosan bővítve a mozgás teljességének eléréséig - tevődnek össze (progresszív részmódszer), amíg az globális módszernél már a kezdetektől fogva az összmozgást tanítják.

Mindkét módszer célravezető lehet, de a globális módszer a teniszben a nehezebb ütéstechnikák esetén időrabló. Egyszerű mozgásoknál, figyelmeztet Hauer (1994) mint például a röpte, és ott, ahol az oktatási idő nem játszik szerepet vagy ha, kimondottan ügyes tanulókkal van dolgunk, a globális módszer alkalmazható.

E metodika a progresszív parciális módszert használja fel azért, hogy a többnyire relatív nehéz összmozgást egyszerűbb részekre bontsa, de eközben mindig szem előtt tartja az egységesség módszerét, a tanuló már meglévő mozgáspotenciálját. Éppen ezért különbség van a tanulási módszer és a gyakorlási módszer között.

A tanulási módszer a progresszív parciális módszerrel dolgozik, míg a gyakorlási módszer azzal, amit a tanuló abból végrehajt.

Már megállapítottuk, hogy a módszertani ellenőrzőpontok nem azonosak az összmozgás átmeneti pontjaival, amelyeket általuk akarunk közvetíteni. A módszertani ellenőrzőpontok a mozgás nullpontjai, testhelyzetek, melyet a tanuló utasításra felvesz, de ezeket ne értelmezze mereven. Ezért mozgása biomechanikailag megfelelővé válik, azaz a tanuló megcéloz egy gazdaságos, megszerkesztett és egyes testtájakban koordinált mozgásfolyamatot. Most válik érthetővé a módszertani alapelvünk, amely kimondja, hogy bár a tanuló számára az ellenőrzőpontok által a mozgás kiinduló- és végpontjait megadjuk, de nem adunk a végrehajtáshoz utasításokat, hiszen ezt, az egyértelmű bemutatás és a helyes magyarázat esetén nem is igényli.

Az ellenőrzőpontos módszer lényege az, hogy, összmozgást értelemszerűen részmozgásokra bontja.

Ha az ütést optimalizáló tényezőket a tanuló a már meglévő mozgáspotenciáljai alapján magától sajátítja el, úgy ezek tovább segítik a tanulásban, de ügyes feladatkijelöléssel is elérhetjük, hogy ezeket az ütést optimalizáló tényezőket tehetséges tanulók öntudatlanul is felhasználják.

Azért összpontosítunk főként az ütőkar mozgására, mert túl sok, egyidejű mozgásutasítás esetén túlterhelnénk a tanulót.

Minden egyes tanulási lépés elsajátításánál megkülönböztetünk egy tanulási (tárolási) szakaszt, és egy gyakorlási szakaszt.

A tanulási szakaszt a mozgás tanári bemutatása és elmagyarázása határozza meg. A tanuló mozgása tükörképszerű, labda nélkül önállóan utánoz. A tanulási szakasz hatékonyságának szempontjából döntő a tanulási fegyelem és a tanuló kitartása, hogy a mozgásokat labda nélkül, azaz látható sikerélmény hiányában is sokszor tudja ismételni.

A tanulási szakasz célkitűzései a következők:

• a mozgás bemutatása és magyarázása révén jussunk el a kognitív és vizuális tanuláshoz
• a mozgás utánzásával meginduljon a kinesztetikus tanulási folyamat
• labda nélkül a mozgást úgyszólván zavarásmentesen kivitelezhetjük, így raktározhatjuk el a mozgástervezetet

Ebben a tároló szakaszban a mozgás ellenőrzőpontjai lényeges tájékozódási segítséget nyújtanak, amelyek megadják a kiinduló- átmeneti- és végpontot is.

Szervezési forma: teljes csoport

Felállási forma: a tanári magyarázathoz és bemutatáshoz egy félkör a legalkalmasabb, a tükörkép szerinti vagy önálló formában történő gyakorláshoz a hálóval szemben tanácsos elhelyezkedni.

A tanulási szakasznak elsősorban a bemutatásra és az utánzásra kell szorítkoznia, a hosszú magyarázat unalmas és nem vezet eredményre.

A gyakorlási szakasznak a labdás gyakorlás, a csoporton belüli sok mozgás és a tanulási szakaszban elsajátított mozgásnak a megváltozott és lépésenként emelt követelményekhez való igazítása a fő feladata. Noha az elegendő ismertetést fontosnak tartjuk, nem célszerű a részmozgásoknál túl sokat időzni.

A gyakorlási szakasz célkitűzései a következők:

• a tanulási szakaszban könnyített feltételek között elsajátított mozgásnak a térbeli és idő-dinamikai feltételekhez való hozzáigazítása
• ellenőrzőpontos tárolása változó és így a tanulási szakaszhoz képest megnehezített körülmények között (zavarótényező a labda)
• a következő tanulási lépésekhez szükséges előfeltételek megteremtése
• a speciális mozgásszakasz stabilizálása

Szervezési formák: teljes csoport vagy felosztott csoport

Működési formák: oldalsó, frontális és átlós)

Gyakorlási formák:

• labda nélkül
• egyformán adogatott labdával
• nem egyformán adogatott labda előzetes bejelentéssel (pl. rövid, hosszú)
• nem egyformán, bejelentés nélkül

A gyakorlási folyamat lazításához az egyes gyakorlási formákat versenyszerűen is játszhatjuk, ahol a tanulók az ütéseket számolják (rekord) vagy a felosztott csoportnál, mint csapat a tanár ellen vagy egymás ellen játszanak.

Mielőtt rátérnénk az egyes ütések ismertetésére, az alábbi ábrák segítségével Bollettieri (2010) nyomán bemutatjuk a különböző ütőfogásokat. Ezeket a mutatóujj alatti izület markolaton való elhelyezkedése határozza meg. (Lásd: 5. ábrát)

5. ábra

Az egyes ütésekre jellemző, illetve ajánlott ütőfogások. (Lásd: 6. ábrát)

Kontinentális/kalapács ütőfogás

Keleti tenyeres ütőfogás

Fél-nyugati tenyeres ütőfogás

Nyugati tenyeres ütőfogás

Keleti fonák ütőfogás

Fél-nyugati fonák ütőfogás

Kétkezes fonák ütőfogás

6. ábra

Az egyes lépések összefoglaló ábrája a tesztekkel együtt a következő