A tenisz alapütések oktatásának módszertana és tesztrendszere (ÖTV)
A teniszoktatás módszertani kérdéseivel lényegesen kevesebb szakirodalom foglalkozik, mint például az ütések technikájával, a játék taktikájával és a játékosok pszichikai felkészítésével. Ennek az lehet az oka, hogy a módszertannak mindig csak egy kis része kerül át a gyakorlatba, s elméleti megközelítésére ritkán adódik alkalom.
A tényleges metodikai lépések a tanítás gyakorlatában valósulnak meg, ahol az elméletet speciális szituációkban alkalmazzuk, figyelembe véve az egyéni adottságokat és aszerint értékeljük, hogy mennyire alkalmazható az oktatás gyakorlatában. Az utóbbi évtizedekben a sikeres teniszjátékosokat nevelő országokban, nagyvonalakban hasonló módszerrel oktatják a teniszjáték alapjait. (Scholl, 2006) Az eltérések inkább az ütések globális, illetve parciális oktatásában az egyes ütésekre fordítandó időmennyiségben és az ütések részletes, pontos végrehajtásában tapasztalhatók. Könnyen alkalmazható és a fejlődést jól ellenőrizhető logikusan felépített az osztrák Hauer (1994) által kidolgozott az ún. ÖTV progresszív parciális módszertana és tesztrendszere, melynek alkalmazásával az oktató objektívebben ellenőrizheti a technikát és gyorsabban is haladhat. A módszert Magyarországon Gáldi (2003) fejlesztette tovább és ismertette a felsőoktatásban teniszt tanító oktatók tovább képzésénél és a alkalmazta a hallgatók oktatásában.