Ütőmozdulat a 2. KP-ból

A közvetlen ütőmozdulat bemutatása és magyarázata

Közvetlen ütőmozdulat: a 2. KP-ból következik az ütőkar lendületes ingamozgása a vállból a találati pont felé a 4. KP-ba.

Az ütőkezet a test közelében az találati ponthoz vezető könnyed előre és felfelé ívelő mozdulattal vezetik. A törzs az enyhén takarásban lévő állásból oldalsó állásba fordul és így is marad a 4. KP-ig. A bal kar az ütőkar felé egy könnyed ellenmozdulatot hajt végre. A test súlypontja az elöl lévő lábon van. (Ha a tanulónak nehéz a testsúlyáthelyezés, ne tudatosan végeztessük, hanem először tükörképes bemutatással és később rövidebb labdadobásokkal tudatlanul előidézni.)

Gyakorlat az ütőmozdulat gyakorlására

Fonák ütés “kardrántással”

Az ütőnk fejét engedjük le a bal térd magasságáig. Jobb kezünket lazán, könnyedén helyezzük az ütő nyelére. Az érkező labdát “kardrántással” üssük meg úgy, hogy ütőnk alulról előre, felfelé haladjon, lendüljön.

Gyakorlási formák labdával

A labdával megszokott gyakorlási formák ebben az időpontban egyszerű irányító utasítással (egyenes, kereszt) kiegészíthetők. A lendület teljes ütés-kivitelezésre helyezzük a hangsúlyt. Ezért ne játsszanak sokat kispályán, hanem célmezőként a szerva- és az alapvonal közötti pályát válasszuk.

Közbe-közbe tenyeres ütéseket is be lehet építeni, hogy a fogáscserét gyakoroljuk, gyakorlatba hozzuk a váltakozást és szükség esetén sikerélményeket közvetítsünk.

Még jogosabb mint a tenyeres ütésnél a fonák ütés alapképzésének metodikus felépítését a 2. KP-val befejeztetni. Ennek oka, hogy a fordulatív - ez az 1. KP-ból a 2. KP-ba vezető átmenet -, fonákütésnél lényegesen kevesebb lendületet hoz az ütésmozdulathoz és a kezdőknél az a rizikó léphet fel, hogy vagy egyáltalán nem vagy nem időben jut az ütőfej a labda alá.

Ebből hosszabb gyakorlásnál legtöbbször a 2. KP-ból magától is egy kis “ciklus” következik, ha az ütőfejet lazább ütőfogásnál lendületesebben vezetik vissza és ezáltal az ütőkéz fölé kerül.