11.1 Anyanyelv- és kommunikációfejlesztés az óvodában

Az óvodai nevelés alapelveit összefoglalja az „Add a kezed” gyógypedagógiai óvodai program, melyet az OKI által minősített Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló Gyógypedagógiai Óvodájának dolgozói készítettek. Az anyanyelvi nevelés az óvodai fejlesztő foglalkozások egyike, mely a kommunikációs készség fejlesztését és a közvetlen környezet megismerését segíti elő, teszi lehetővé heti 5 foglalkozás keretében (Domokos és mtsai, 2006 és Kozmutza Flóra Általános Iskola és Szakiskola helyi tanterve, 2013).

A fejlesztés legfontosabb céljai között szerepel a gyermekben a kommunikáció iránti igény és a beszéd iránti érdeklődés felkeltése, amit a gyógypedagógus fejlesztő tevékenységével motivál. Az utánzóképesség kialakítsa, ügyesítése szintén fontos. A verbális kommunikáció gazdagítása, a jelzések megkülönböztetése, a beszédszervek ügyesítése mind-mind a célkitűzések között szerepelnek. Elengedhetetlen a beszédindítás, majd a passzív- és aktív szókincs gyarapítása. A hallási figyelem, hallási diszkriminációs képesség fejlesztése szintén hangsúlyos kell, hogy legyen. Ki kell építeni a grammatikai rendszert. A fejlesztés célja, hogy a gyermek ismereteket, tapasztalatokat szerezzen közvetlen környezete tárgyairól, élővilágáról, cselekvéseiről és történéseiről. A kognitív funkciók, figyelem és emlékezet fejlesztése is az anyanyelv- és kommunikációfejlesztés célja az óvodában (Domokos és mtsai, 2006).

A fejlesztés feladata mindenekelőtt az érdeklődés felkeltése. Továbbá a gyermeket aktivizálni, motiválni kell, aminek kiváló eszköze a ritmus és dal. Legyen képes állathangok, állatmozgások utánzására. Feladatunk, hogy akusztikus figyelmét felkeltsük. Segíteni kell abban, hogy különbséget tudjon tenni hosszú-rövid, gyors-lassú és magas-mély hangok között. A beszédszervek ügyesítését tornáztatással, játékos gyakorlatokkal, a beszédszervek passzív tornáztatásával, ajak-, nyelv-, fúvó- és légző gyakorlatok segítségével érhetjük el. A beszédindítást, a passzív és aktív szókincs gazdagodását a tárgyakkal való játékos ismerkedés segíti. Szükségszerű a felszólítások, felkiáltások használata élénk gesztussal, valamint mimikával kísérve. A beszédmegértés fejlesztése, egyszerű utasítások követésének elsajátítása szintén fontos feladat. El kell érni, hogy a gyermek képes legyen rövid, egyszerű kérdés és kijelentés megfogalmazására. Az otthonról hozott közlési formákra minden esetben támaszkodni kell. Az ismereteket mindig tevékenységbe ágyazottan kell nyújtani, illetve elsajátítani. A környezet megismerése céljából a kognitív funkciók, az észlelés, figyelem, megfigyelőképesség, emlékezet és gondolkodás fejlesztése hangsúlyos. A figyelem tartósságát, terjedelmét és akaratlagosságát is gyarapítani kell. A gondolkodás és nyelv fejlesztését össze kell kapcsolni. Az óvodai fejlesztés során a tárgyak megnevezése mellett már a képek verbális úton történő leírása és a mondatalkotás segítése is a feladataink közé tartozik (Domokos és mtsai, 2006).

Felépítését tekintve minden anyanyelvi foglalkozás azonos az óvodában. A bevezető rész tevékenységei közé a saját és társak nevének és jelének gyakorlása, az aktuális hiányzók azonosítása, valamint az artikulációfejlesztés tartozik, utóbbinak a beszédszervek ügyesítése, erősítése a célja. Minden héten egy-egy témát dolgoznak fel, ami a fő részben valósul meg. A témaköri tartalmak elsajátításának mélységét mindig a csoporttagok fejlettségi szintjéhez igazítjuk. Bár a foglalkozások teljes időtartama alatt folyamatosan visszajelzést adunk a gyermekeknek, az értékelés főként a befejező részben történik (Domokos és mtsai, 2006). 

A fejlesztés várható hatása és eredményessége nagymértékben függ a gyermek fejlődésbeli sajátosságaitól és jellemzőitől. Egyes gyermekek már képesek lesznek szavakban, egyszerű mondatokban kommunikálni, másoknál a beszédfejlődés később indulhat, így ők szavakban, szótöredékekben beszélnek és azt is tapasztalhatjuk, hogy bizonyos gyermekeknek képekre és/vagy gesztusokra lesz szüksége ahhoz, hogy ki tudják fejezni magukat (Domokos és mtsai, 2006).