4.1. A szocializáció és nyelvi szocializáció kapcsolata

Ochs és Schieffelin (1984 idézi Réger, 2002) szerint az anya-gyermek közötti kommunikációnak két alaptípusa van. Az egyik gyermekközpontú, míg a másik fajta kommunikáció középpontjában a helyzet áll. A gyermekközpontú kommunikáció során a felnőtt figyelembe veszi a gyermek sajátosságait, és ezeknek megfelelően választja ki a témát, beszédmódját és a beszédmegértési stratégiát. Ez a típus többek között az európai és angolszász iskolázott társadalmi csoportok standard modelljére, illetve a hagyományos cigány közösségekre is jellemző. Ezzel szemben a helyzetközpontú kommunikációban a gyermektől várják az alkalmazkodás. Úgy gondolják, hogy neki a közösség elvárásainak megfelelően kell megnyilatkozni. Amennyiben erre még nem képes a gyermek, a felnőtt hangoztatja a megfelelő kifejezéseket és a gyermektől azt várja, hogy megismételje azokat. A jelenség megfigyelhető például a szamoa és kaluli társadalmakban. A kommunikáció ismertetett két típusa bizonyos mértékben függ egymástól. A gyermekközpontú információátadás nem minden esetben egyenértékű. Mértékét befolyásolhatja a beszédpartner, a beszédhelyzet és más tényezők is. A fejlődés következtében egy idő után helyzetközpontúvá változik, ami természetes jelenség.

A nyelvi szocializáció alakulását egyéb szempontok is befolyásolhatják. Egyrészt megfontolandó, hogy hányan vesznek részt a kommunikációban. Bizonyos társadalmakban a kétszereplős, úgynevezett diádikus, míg másokban a három vagy többszereplős beszédkapcsolatokat preferálják. Másrészt a kreativitás is meghatározó tényező lehet. Más-más helyzeteket teremt a kreatív nyelvi magatartásra ösztönző környezet és a szigorú mintakövetést előíró közeg. Továbbá vannak, akik már a nyelvelsajátítás során is megismerkedhetnek az írásbeliséggel, míg mások mindössze az emberi beszéd, orális kultúra és beszélt nyelv révén bővíthetik ismereteiket (Réger, 2002).

Valamennyi tényezőt figyelembe véve elmondható, hogy a szülő-gyermek kapcsolat a beszédet illetően a kultúra része. A gyermek a beszéden keresztül nem csupán nyelvi ismeretekre tesz szert, hanem kulturális és társadalmi információkkal is gazdagodik. A tartalom mellett a szülő beszédének formai sajátosságai és a nyelvi interakciók szerveződése is ezt a célt szolgálja. Ebből adódóan a szocializációs eszköztár tartalmazza a nyelvi tényezőket is. Például abban az esetben, amikor félreértés vagy nehezen értelmezhető gondolatok esetén a felnőtt feltevést fogalmaz meg, tulajdonképpen kulturális ismereteket is közvetít gyermeke számára, hiszen az érintkezés kulturálisan meghatározott, rejtett szabályaival ismerkedhet a gyermek (Réger, 2002).     

A szocializációs folyamatban szerepe van azoknak a társadalmi információknak is, melyek a beszédben „kódolt” formában vannak jelen. Egy-egy beszédhelyzet jellemző jegyeit a szabályok által kiválasztott, szelektíven alkalmazott nyelvi eszközök, valamint a nyelvi interakció egyéb tényezői által formált nyelvi teljesítmény vizsgálata révén is meghatározhatjuk. Ennek következtében leírható a beszédhelyzetben részt vevő személyek relatív státusza, szerepviszonya, a téma, a hely intimitásának foka és többek között az interakció célja is. A nyelv használatára vonatkozó szabályok megértése és adekvát használata a kommunikatív kompetencia fejlődését eredményezi (Hymes, 1978 idézi Réger, 2002). Sőt mi több a társadalmi és kulturális tudás gyarapodásához is hozzájárul. Ez az, ami az egyént képessé teszi saját identitásának, valamint saját szerepeinek elsajátítására. A nemekre jellemző gondolkodás és viselkedés elsajátítását nem csupán a biológiai adottságok formálják, ugyanis a rejtett interakciós tényezőknek is jelentős szerepe van a folyamatban (Réger, 2002).

Réger tanulmányában (2002) azt hangsúlyozza, hogy a nyelvi szocializáció kiemelten fontos szerepet játszik a szocializációs folyamatban. Egyrészt lehetővé teszi a nyelvi és nyelvhasználati ismeretek átadását és elsajátítását. Másrészt az egyén társadalmi viselkedését, személyiségét és világképét is formálja. Továbbá a nyelv a szocializációs folyamat eszköze. Nélküle az ember képtelen lenne megismerni a világot. Mindezekből adódóan a szerző azt állítja, hogy a társadalmi-kulturális tudás és a nyelvi-nyelvhasználati ismeretek megtanulása szimultán, egymással kapcsolatban álló folyamatok révén történik. Réger szerint a fejlődéslélektan számos kutatója nem ért egyet a fenti állítással, azaz nem ismeri el a nyelvi szocializáció folyamatban betöltött szerepének jelentőségét. Buda (1986) arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermek nyelvi kommunikációjának színvonala hatást gyakorol a további szocializációs folyamatra.