Skip navigation

8.3. „Nem lehet nem kommunikálni” – egy példa

Súlyosan-halmozottan fogyatékos emberek esetén azonban a kommunikáció valóban sajátos formát is ölthet. A kommunikációs eszközök hiánya miatt sokszor olyan utak is kommunikációs tartalmakkal ruházódnak fel, melyekkel nem is számolnánk. Kemal egy lakóotthonban élt, korát tekintve 48 éves férfiként, aki verbálisan nem kommunikált, és egyéb kommunikációs eszközöket sem használt megismerkedésünk idején. Mozgásában nem volt korlátozott, kontinenciájával soha nem volt baj. Mígnem egy nap elkezdett a folyósóra székelni. Nem értettük a dolgot, az eset többször is megismétlődött, míg egy munkatárs beszélt vele, és megkérte, hogy többet ne tegyen ilyet. Ezzel egy időben a Kemalért felelős kolléga szorgalmazta és szervezte a részletes orvosi kivizsgálást, mert azt gyanítottuk, hogy ennek a hirtelen változásnak oka kell legyen. Mivel más változás Kemal életében és a környezetében sem történt, csak orvosi eredetű okokra tudtunk gondolni. A vizsgálatok kimutatták, hogy Kemalnak bélrákja van. A folyósóra székelés, így utólag bebizonyosodott, hogy, segítségkérés volt, a környezet tudtára akarta hozni, hogy valami nincs rendben.