Skip navigation

5.2. A nyelv és beszédfejlődés szakaszai

A beszéd olyan tulajdonság, amely az emberre jellemző örökletes sajátosság. Kialakulása a törzsfejlődéshez köthető. Az emberi agy szerkezetének, működésének és fejlődésének függvényében jön létre. A beszéd fejlődése önálló fejlődési irányvonal mentén történik. Az anatómiai és fiziológiai alapot a beszédközpontok adják, melyek az agy domináns féltekéjében találhatók. Ezek a szenzoros-, a beszédértés és a Broca-féle motoros beszédközpontok (Balogh, 2005).  

Az anyanyelv-elsajátítás, a kommunikáció fejlődése és a beszéd megjelenése a fejlődés során folyamatosan és ugrásszerűen megy végbe. A fejlődés szakaszai meghatározott sorrendben követik egymást, univerzálisak, minden gyermekre egyformán jellemzőek, függetlenek a földrajzi területektől, nyelvektől, nyelvtípusoktól és kultúráktól. A szakaszok kezdete, tartalma és változása egyénenként eltérő lehet. A szakaszok közötti átmenet gyakran észrevétlenül megtörténik, sőt az is megfigyelhető, hogy két egymást követő periódus jellemző jegyei szimultán módon jelennek meg. A nyelvelsajátítás kreatív folyamat. Szűkebb értelemben néhány évet igényel csupán, míg tágabb értelmezés szerint sosincs vége, hiszen az állandóan változó világ újabb és újabb nyelvi, illetve nyelvhasználati tudást nyújt számunkra.  (Kenesei, 2004).

A nyelvelsajátítás öröklött képesség, mely az ember sajátossága. Az, hogy a gyermek melyik nyelvet fogja megtanulni, azon múlik, hogy milyen társadalmi környezetben nevelkedik. Minden gyermek képes minden nyelv anyanyelvként történő elsajátítására. A folyamatban a sajátosan emberi nyelvi képességnek és a társadalmi közegnek egyformán meghatározó a szerepe. Ezek az anyanyelv elsajátításának feltételei (Kenesei, 2004).