Skip navigation

2.2.4. A kommunikációs csatornák

A csatorna szintén a legfontosabb tényezők egyike. A csatorna az, amin keresztül az üzenet eljut az adótól a vevőig. Van hallható, látható, érezhető csatorna, illetve ugyanabban az időben sokféle is lehet. A kommunikáció során rendszerint több csatorna funkcionál (Fercsik és Raátz, 2006).

A kommunikációs csatorna egy olyan közeg, ami összeköttetést létesít a kommunikációban résztvevők, azaz az adó és a vevő között (Raátz, 1997). A kommunikációs csatornáknak két nagy csoportját különböztethetjük meg. Az első a verbális csatorna, ami maga a beszélt nyelv (Radványi, 2005). Raátz (1997) az írást is a verbális kommunikáció csatornájába sorolja.

A második a nonverbális csatorna, amely rendkívül széleskörű. Megkülönböztetjük a nonverbális, vokális, a hangképző- és beszédszervek által létrehozott csatornákat. Ilyenek az idővel, hanggal és a folyamatossággal összefüggő tényezők. Továbbá figyelembe kell venni a nonverbális, nem vokális csatornát, ami a hangképzéstől és a beszédszervek működésétől független. Három alcsoportja van. Egyrészt ökológiai csatornáknak tekintjük a mimikát, gesztusokat, szemkontaktust, testmozgást és testtartást. Másrészt a fiziológiai csatornák közé soroljuk a szaglást, ízlelést, tapintást és hőmérsékletet. Továbbá a motoros csatornák közül jelentős a territoriális magatartás, interperszonális távolság, környezet berendezése és önmagunk kiállítása (Radványi, 2005). A gyakorlatban a verbális és nem verbális kommunikáció tulajdonképpen nem választható szét, összefonódnak és kiegészítik egymást (Raátz, 1997).

Szókitöltős teszt

Egészítse ki a fenn megadott ábrát az irodalom alapján!

Ökológiai: 1.
                 2.
                 3.
                 4.
 
Fiziokémiai: 1. ,
                    2.
                    3.
 
Motoros: 1.
              2.
              3.
              4. ( )

Enable JavaScript

A fentiekből adódóan a nonverbalitás interakcióban betöltött szerepe vitathatatlan, az információk 65%-a ezen a csatornán keresztül közvetítődik. Az így továbbított közlések hatást gyakorolnak a verbális úton közölt információkra, megerősíthetik, de akár ellentétes értelművé is tehetik azokat. Kapcsolatteremtés során az első benyomások jelentősek, melyek általában nonverbális jelzések (Réger, 1990 in Radványi, 2005). A nonverbalitás a felnőttkori sikeres társadalmi beilleszkedéshez is szükséges (Radványi, 2005).

A metakommunikáció egyfajta „kommunikáció a kommunikációról”, állandóan jelen van a kommunikációs folyamatban. Nem tekintjük önálló csatornának. A tartalmi kommunikációt kísérő, nem szándékos kommunikáció, amely a tartalomra vonatkozik, illetve minősíti azt. Tompítható, de meg nem szüntethető. A metakommunikációt hordozó utalások felfedezhetők verbális és nem verbális közlésekben is egyaránt, azonban leggyakrabban a nonverbális csatornában azonosíthatók (Buda, 1988; Raátz, 1997).

A metakommunikációban jelentősége van a kontextusnak, az adott szituációnak, illetve a kommunikációban résztvevők társadalmilag strukturált viszonyának. Elsősorban az ő viszonyuk határozza meg a metakommunikáció jelentéstartalmát. Ennek következtében gyakran egyenlőséget tesznek a metakommunikáció és a kommunikáció utasító vagy parancsoló és promotív vagy felszólító effektusai között. A metakommunikáció hűen tükrözi a személyiség aktuális állapotát. A személyes viszonyok jelzése mellett a személyiség érzelmi viszonyulását is kifejezi az adott közlés tartalmához, szituációjához és a közlés jellegéhez és kulturális minősítéséhez egyaránt (Buda, 1988).